Billigste Strømleverandør | Forbrukslån | Billig Bredbånd | Bomullsgarn | Båtforsikring | Brannalarm | Hjemmealarm | Billigste Boliglån 2017

Nyisszantások

A Szélrózsa atya és a Tízek tagok gondolatai napról-napra.

 

PLUSZ ÖT - RÉKA

"Hálát adok, Uram, Rékáért, kérlek, áldd meg őt ezután is!" - hirdette az éppen elkapott felcsipeszelt imádság. Köszönöm a hihetetlen mélységű és magasságú együttmunkálkodást az elmúlt évben!
NYISSZ/atya

 

 

PLUSZ NÉGY - BENI

Ma, a találkozó utolsó teljes napján én rengeteg mindenért hálás voltam, de egyet muszáj kiemelnem.
Van egy imádság az evangélikus Agendánkban, azaz istentiszteleti könyvünkben, amit nagyon szeretek, valahogy így szól: Köszönöm, Uram, hogy te többet és jobbat adsz kéréseinknél.
Számomra az idei Szélrózsán ezt az imádságsort Beni testesíti meg, azaz Bánki Benjámin, ez a hiteles, alázatos, intelligens, tájékozott, tisztelettudó, remek értékrendű hívő pécsi fiatal, aki olyan zseniális slam-poetry-vel örvendeztet meg bennünket itt minden nap, amire nem is igazán számíthattunk.
Hallgassátok tőle pl. ezt (https://www.youtube.com/watch?v=oeby05Xu5Y0), meg a FB-oldalunkon keressétek ki a direkt az idei találkozónkra írott Áldás leszel! c. opuszát.
NYISSZ/atya

 

 

PLUSZ HÁROM - HOLVANMÁRATAVALYIHÓ?

... azaz hol van már az előző napok esője? Ma csodálatos napsütés várt bennünket és újabb találkozások.
Meg a lényeg: találkozás a Mórijján vagy éppen a Sínai hegyen azzal, aki ugyanaz esőben és napsütésben, mint felhőben és tűzoszlopban.
NYISSZ/atya

 

 

PLUSZ KETTŐ - HARANG

Tegnap ígértem, most íme itt van.
A harang, amelynek hármas funkciója ma is él:
- hívja az élőket
- búcsúztatja a halottakat
- kettétöri a villámokat
A tegnapi megnyitón mindháromról beszéltem, hálát adtam értetek, akik itt vagytok immár több mint ezerháromszázan, emlékeztem kimondatlanul pl. Andorka Esztusra vagy éppen Kovács Imrére. És hangsúlyoztam, hogy ahol a harang szól, ahol Isten népe összegyülekezik, ott nemcsak az égi viharoktól kímélhetjük meg magunkat, hanem talán éppen attól, hogy egymás közt viharos legyen a közeg...
Az előbbi nem biztos, hogy bejött, de az utóbbiban hiszek. És innentől nem az a fontos, hogy hány milliméter esővel küzdünk, hanem az, hogy ahol a harang szól, ott áldás van. Most pl. itt még néhány napig a Mátra Kempingben.
NYISSZ/atya

 

PLUSZ EGY - HÚSZ VAGY NEGYVEN?

Elindultunk... Belöktük, ahogy szoktuk mondani a Szélrózsáról, hogy hadd menjen... Rengeteg munka volt a mai napban, kösz mindenkinek!
Tudom, hogy a színpadi köszöntéskor még azt mondtam, hogy más lesz a mai poszt, de muszáj volt újra gondolni a lenti kedvesség után. A harangot majd meghagyom holnapra.
Ha az embernek ilyen barátai vannak, azok tényleg egy napra elhitetik vele, hogy az éppen húszéves Szélrózsát nem is olyan rossz éppen negyvenévesen köszönteni 🙂
Köszönöm Nektek a dalt, Decmann Hannának a képet, Szabó T. Annának pedig a szöveget:

A férfi, ha negyven, még győzi erővel,
a férfi, ha negyven, a csúcsra kiáll,
a férfi, ha negyven, még jól bír a nővel,
még fess, ha nem alszik, és friss, ha piál.

A férfi, ha negyven, még állja a harcot,
és tiszta az inge, a homloka fény,
és ránca a sármja, ha nézik az arcot,
és lámpa van hű szive legközepén.

A férfi, ha negyven, az élete rendben,
még nem tökörészik, és nem kapuzár,
nem bízik a földi s az isteni kegyben,
mert veszt, aki áll és veszt, aki vár.

A férfi, ha negyven, már tudja a pályát,
és futja az útját, és hajtja magát,
s csak módjával szidja a más anyukáját,
ha úgy kezelik, mint az automatát.

A férfi, ha negyven, már önmaga szobra,
de érzi, ha vicces a szónoki póz,
és tudja, amit tud, s nem veri dobra,
a semmiben, csendben ringva hajóz.

A férfi, ha negyven, az élete játék,
és tétje a hit meg a hír meg a név,
de tiszta a sor, míg tiszta a szándék,
a férfi, ha negyven, még fűti a hév.
NYISSZ/atya

 

NULLA - MEGÉRKEZÉS

Jack Kerouac szerint nem jó megérkezni. Úton lenni jó.
Nagyon élveztem ezt az elmúlt százötven napot. Komolyan. Lehet, hogy elvonási tüneteim is lesznek mostantól.
Hihetetlen megerősítő volt, hogy nem egyedül kellett... hanem együtt, társakkal, barátokkal. Úton lenni.
Aztán eljött a nap, amikor már nincs mit levágni a centiből vagy borotválni a hajból, mert megérkeztünk.
Bizony, itt vagyunk már a Mátrában, és várunk Benneteket.
Szélrózsa atya szerint jó megérkezni is. Meg úton lenni is.
Most ez előbbinek van itt az ideje.
Érkezzetek meg holnap Ti is biztonságban! Köszönjük mind a hatan azt, hogy olvastatok bennünket! Isten áldjon és hozzon Titeket. hogy egykor majd oda is együtt érkezzünk!
NYISSZ/atya

 

EGY - ONE/ÚGY

https://soundcloud.com/gsmideliusz/ugy_01

Ha jobban érzed, hogy most eláraszt a fény,
Szabadon éled újra át, hogy van még új remény.
Látod, úgy hív, úgy vár, megint úgy szólít, mint senki más.
Úgy hív, a vád lehullik, légy most csendben, talán megint rád talál.

A csalódásod íze, a torkod marja már,
És görcsbe rándult kézzel, saját torkod szorítod át.
Nincs idő, hogy késs, hogy várj, hogy napvilágra hozd, ami mérgez már.
Úgy engedd el, ami köt még – érezzük egymást, érezzük egymást.

Úgy...

Ha az árral szembe mennél, hogy maradna erőd?
Nem játszhatjuk el Jézust, a leprások között!
Túl sok szó, egy csepp terror, itt minden üres marad lenn, a földhöz köt.
Úgy meggyötör a láz, ami éget, a vigaszt kutatod, kéred, mert újrakezdenéd.

Látod, a szív az a templom, a szívbe írt remény.
A szív az a templom, hogy újra kapj esélyt.
És ha kértél és kaptál, hogy végre gazdag légy,
Csak tekints az ég felé, mert itt minden áldás felülről való.

Úgy szólít, úgy indít, úgy hív, hogy ne csak önmagadra várj.
Úgy élted, mint a véred, érted, élhet.

Úgy hív, mint senki más, légy most csendben...

Úgy...
NYISSZ/sg

 

KETTŐ - ÉG A GYERTYA, ÉG

Kettő, mint a gyertyának a két vége, amit most oly sokan égetnek a szervezők közül. Égnek, lángolnak, kicsit el is fogynak, de mindezt azért, hogy az idei Szélrózsa is beleégjen az emlékeinkbe.
Ég a gyertya, ég
elöl, hátul ég
aki engem látni akar
nagyon siessék
(Na, kinek a dalszövege ez? Igen, a KaleidoszPók Társulat opusza. Csütörtök este hallhatjátok is a zenekart a szálloda konferenciatermében. Ki ne hagyjátok!)
Kettő, ennyi nap még, hármat kell még aludni, hogy elkezdődjön. De annyit tényleg kellene aludni, vagy legalább egyetlen jó nagyot! Vagy majd utána bepótoljuk? Hogy ennyi elég-e vagy sem? Sokan felteszik a kérdést, de az idei téma fordít egyet rajtunk. Nem az a fő probléma, hogy nekem elég-e a két nap, a három alvás, a kis idő, az energia, az ötlet. Nem égő, ha égsz! Az ígéret élni kezd, lehet, hogy kevés az idő, de te nem egyszerűen elég leszel, hanem áldás leszel.
NYISSZ/óz

 

HÁROM - A RÁADÁS LÉGY TE MAGAD!

Három hajszál választja el a regisztrációs munkatársakat a zombiktól.
Három táska áll három textilguriga hegyén, a három ovis asztalra halmozott három dobozon.
Három percig lehet nyitva hagyni az Üllői úton az iroda ablakot, mert különben megsüketülünk a zajtól.
Három munkatárs veszi csak fel a telefont, pedig harmincháromnak kellene.
Három, harminc, vagy talán háromszáz jó poén is elhangzott ma a Szélrózsa berkein belül.
Három munkatárssal több segítségünk lesz a vasárnapi naaaagy pakoláshoz, mint amennyi tegnap ilyenkor ígérkezett.
Háromnál sokkal több emberrel mondtuk egymásnak a napokban, hogy Áldás leszel.
Három feladatnál sokkal több elintézni valónk van még szerda délutánig, de háromnál sokkal több óránk is van még a megoldásukra.
Három nap van még a nulláig. Három nap nekünk, munkatársaknak arra, hogy aki eljön Szélrózsára, valóban az origóra érkezzen, és ebben a Krisztus-középpontban élhesse át az Áldás valódiságát.
Három a Szélrózsa igazsága:
Áldás leszel
Csak indulj el
Előtted a lehetőség.
Három a Szélrózsa igazsága, és egy a ráadás:
A ráadás légy te magad!
NYISSZ/réka

 

 

NÉGY - ... AKI A NÖVEKEDÉST ADJA

Vicces illusztráció ez a kép, nem gondoltam volna, hogy egyszer a Szélrózsa atya fejére nyírt számokkal fogom várni a Szélrózsát 😃 Sok minden van, amit nem gondolunk előre, vagy épp gondolunk, de teljesen másképp. Sokszor pedig nem is olyan egyszerű elfogadni azt a kissé közhelyes megállapítást, hogy "ember tervez, Isten végez". Talán olykor mosolyog is terveinken az Úr, mégis fontos, hogy legyen elképzelésünk, víziónk, álmunk, célunk, amiért teszünk, küzdünk. Látva a Szélrózsa gazdag programkínálatát, a rengeteg témát, azt hiszem, helyes célokban, álmokban nincs hiány. A keretek és a háttér is adott már, mégsem tudjuk, hogy milyen lesz a gyümölcs. Hiszem, hogy az elvégzett munkákon lesz áldás. De hogy pontosan mit jelent ez majd, talán most még csak az tudja, aki a növekedést adja. [És most nem a haj növekedésére gondolok ;)] NYISSZ/bálint

 

 

ÖT - VISSZASZÁMLÁLÁS

Tizenegy éve történt. Andreával indiai életünk harmadik évét kerekítettük le. Az utolsó hetekben már annyira izgatottak voltunk attól a ténytől, hogy kalandvágyból végülis hazaköltözünk Magyarországra, hogy ezt valami külső módon is szerettük (bár nem fogom rá, igazából én szerettem volna, ő csak fantasztikusan segített) volna megjeleníteni.
Öt héttel a repülőjegyünk dátuma előtt lenyírta kopaszra a fejemet (ez azért Indiában nem annyira szokatlan különböző fogadalmak, stb. esetében) úgy, hogy egy számot meghagyott hátul.
Kicsit fura volt így istentiszteletet tartani, pl. az oratio oecumenicánál befelé fordulni, de a második héten már nem is kellett olyan sok magyarázat 😉
A visszaszámolásról még egy szintén indiai élmény, amivel a kiutazásunkhoz kell visszamenni. 2002. júniusában barátainktól kaptunk egy WC-papír gurigát. Jelképes volt, mert hogy Indiában luxuscikknek számítva nagyon drága termékről van szó (a lakosság 95%-a a bal kezét használja), de nálunk mégis annak lett jelentősége, hogy éppen 150 db (hogy is hívják ezt normálisan?) tépésből állt. Ennyi hétre (~3 év) készültünk ugyanis a távolba. Beszámozták és mindegyikre írtak (!) valami személyeset. Hihetetlen ajándék volt, használtuk is végig (mármint nem rendeltetésszerűen, hanem a tükör mellett kiállítva, és folyamatosan tépve) a három év alatt, mindig emlékeztetve magunkat arra, hogy hol is tartunk. Talán ez nyomta meg a hajnyírós gombot is...
Most öt nappal a Szélrózsa előtt arra hívlak, kedves Olvasó, hogy számolj velünk vissza, minden nap rebegj el egy imát a találkozó sikeréért és áldásáért, aztán találkozzunk jövő héten a Mátrában!
NYISSZ/atya

 

 

HAT - VÉDŐERNYŐ

Védőernyő - eső, szél és nap ellen.
Védőernyő - nem nehéz acélfegyver, vagy pajzs, csak egyszerű áttetsző könnyű anyag, mégis hatékony eszköz.
Védőernyő - színes és vidám, vállalhatóan bohém, néha szarkasztikus humorból.
Védőernyő - azoknak, akik sokat dolgoztak, készültek és tettek azokért, akik úton vannak, akik majd megérkeznek.
Védőernyő - erős szavak, megjegyzések, feszült pillanatok, félreértések ellen.
Védőernyő - Isten könnyed, mégis nagyon is tapasztalható áldása mindarra, ami nélküle csak amortizálódó evilági.
Védőernyő - nem mesterséges, erőltetett, görcsösen markolt. Hanem égi, lebegő - libegő, kecses rajtunk kívüli, mégis a miénk.
NYISSZ/sg

 

 

HÉT – REGISZTRÁCIÓ

A Szélrózsa legizgalmasabb feladata. Megoldhatatlannak tűnő problémák, megválaszolásra váró kérdések. Mert sokszor úgy érzitek, hogy egy megoldhatatlan kérést írtok nekünk, és valójában nekünk az csak pár kattintás; és van, hogy az egyszerűnek tűnő kérdés sok-sok gondolkodás és kattintás után oldódik csak meg.
Az előregisztráció áprilisban kezdődött, és most véget ért, de csak addig, hogy az eddig beérkezett foglalásokat feldolgozhassuk, és a helyszínen folytatódhasson tovább. A listánkon egyre több a név, a nevek mögött viszont ott van egy személy, az, akikért ez a Találkozó szerveződik.
Ott vagy a regisztrációs számod, és a vonalkódod mögött te, akivel lehet, hogy már sok levelet váltottam, de az is lehet, hogy csak a vonalkódos kártyádat nyomtattam. Egy hét van már csak hátra, hogy találkozzunk. Várom, hogy találkozhassak veled, és végre arc legyen a név mögött. Várom, hogy találkozhassak veled, és találkozhassam Vele! Találkozunk?
NYISSZ/lilla

NYOLC - ÚT

főút vagy lépcső
autópálya vagy lépcsőfeljáró
felfelé vagy lefelé
ég vagy föld
menny vagy pokol
rock vagy roll
váltóáram/egyenáram vagy léghajó
Angus Young vagy Jimmy Page
balra vagy jobbra
indulok vagy maradok
én döntök vagy rólam döntenek
talán az jó nekem
ha ő dönt
aki azt mondta
én vagyok
az út
NYISSZ/atya

 

 

KILENC - JÁTÉK ÉS MUZSIKA TÍZ PERCBEN!

Biztosan sokan emlékeznek erre a rádiós műsorra, amelyben zenét szerető és ismerő emberek játszottak. Néhány kérdés, röviden előadókról és zeneszerzőkről. Csupán a játék öröméről. Az Odúban ennek a rádiós műsornak állítunk emléket, újítjuk fel. Íme, bevezetésképpen néhány kérdés. Mindegyik kérdésnek több része van. Aki tudja az összesre a jó választ, kérjük, írja meg! Ha valóban jók a válaszok, akkor ő lesz a nyertes.
1. a. Hogy hívták Magyarország első keresztyén zenekarát?
b. Hol és mikor alakult ez a zenekar?
c. Miből készítették az első elektromos gitár hangszedőjét?
2. Melyik evangélikus gyülekezet kórusa koncertezik jelenleg is azzal a zenekarral, amelyik Jézus egyik példázatáról írt dalt több, mint 40 éve?
3. Sorolj fel három evangélikus lelkészt a 20-21. században, aki egyben orgonaművész is (volt)!
NYISSZ/óz

 

TÍZ - "A VÉG KEZDETE"

Megteltek fedett szállásaink.
Lezárult az előregisztráció.
Elküldtük a nyomdába a programfüzetet.
ABC sorrendbe rendeztük a belépőkártyákat.
Pénteken megtartottuk a sajtótájékoztatót.
Lezajlott az utolsó, maratoni helyszíni egyeztetés.
De ez nem a vég.
Épp ellenkezőleg.
Ez csak a kezdet.
A vég kezdete.
Amire azért van szükség, hogy másfél hét múlva maga a Szélrózsa kezdődhessen el.
Talán úgy, ahogy Pekka Simojoki után a Közel is (https://youtu.be/pnLoB7O1jJQ?t=21) megénekli:
„Lábaim a földet itt bemérik.
Tekintetem felszalad az égig.
Tudom, merre visz ez a vándorlás.
Egyszerre az otthonom két ország.”
Kívánom, hogy mérjük még be a földet, és minden földi dolgot magunk körül. Érje el az eget is tekintetünk. Lássuk már magunk előtt lelki szemeinkkel a Mátrát, Sástót, a 11. Szélrózsát. És érkezzünk meg együtt július 27-én, Isten országának egy földi szegletébe.
NYISSZ/réka

 

 

TIZENEGY - FÉRFI ÉS NŐ

Két hét múlva a Mátra Kempingben egy (sőt, kettő!) csodás előadásnak lehetünk részesei, amelyet Janikovszky Éva írt, és a 'képzeletszínház felnőtteknek' alcímet viseli. Egyik délután a nőről, másik délután a férfiról. A lemez két oldala. A lemez két újabb oldala - hirdeti a főcím. Abszolút szórakoztató színház – női és férfi változat – kétszer másfél óra nevetőizom tréning.
„Gyűjteményünk zene nélküli, pusztán szövegekből álló lemezeket tartalmaz, melyeknek emelkedő vagy lejtő dallamát egyedül az élőbeszéd sodra szabja meg. Szerzőjük mindig maga az előadó, s a hallgatóságot is ő választja meg. Hol ennek adja elő, hol annak. Van úgy, hogy ugyanannak, csak éppen egyszer ezt, másszor meg azt.
Gyakran játszott, örökzöldeknek is beillő lemezek ezek, amelyek mindenkor a szerző véleményét, határozott állásfoglalását, helyeslését vagy helytelenítését, egyetértését vagy tiltakozását, elragadtatását vagy felháborodását hivatottak tolmácsolni az élet egy-egy mindennapi kérdésében.”
Az első felvonásban (július 29. péntek)
… a lemez A oldalán hallható: Horváth Lili
… a lemez B oldalán hallható: Kárász Eszter
A második felvonásban (július 30. szombat)
…a lemez A oldalán hallható: Kocsis Gergely
…a lemez B oldalán hallható: Nagy Viktor
A lemezt elővette és feltette: Tollár Mónika
Gyertek el, kedves Hölgyek és Urak, a másik nem előadására is 😉
NYISSZ/atya

 

 

TIZENKETTŐ - ÉLŐ

Egy volt líceumi diákom mondta azt egyszer, hogy azért maradt fenn egész éjszaka az Oscar-díjkiosztó (vagy valami más filmes díj, a lényeg, hogy a világ másik felén volt) napján, hogy lássa, a kedvenc színésznője mit csinál éppen akkor. Azokban a pillanatokban, azokban az órákban. Nem később akarta visszanézni, ott élőben szerette volna követni az eseményeket.
A sportközvetítéseknél is érezzük ezt, mennyire más hatása van egy (akár nem tudott eredménnyel is) végignézni felvételről egy jelentős mérkőzést, mint akkor és ott végigszurkolni. Az itt és mostban. Élőben. Live. Lájv.
A Szélrózsának is ebben van az egyik legnagyobb ereje. Az itt és mostban. Hiába nézhetünk majd vissza az idén is egy sor beszélgetést online, hallgathatunk igehirdetéseket, lehetünk tanúi egyéb performanszoknak a hihetetlen munkabírású Győri Bandiék jóvoltából, az mégis más lesz egy kicsit. Az itt és most semmire nem cserélhető fel. Ahhoz, hogy érezzük, milyen a mátrai fenyők illata, hogyan szól a Kékes színpadunknál a reggeli furulyaszó vagy az esti gitárszóló, milyen a LED-fal fénye az újra összeálló Promise koncertjénél, és milyen jót beszélgettem az ebédnél rég nem látott mozgássérült barátommal. Ezeket csak az itt és mostban tudom megélni. Remélem, hogy jónéhányan ezért jönnek el. Az itt és mostban lezajló találkozásokért. Egymással és azzal, akinek mindig fontos volt az itt és most. A sikári kút mellett ugyanúgy, mint Mária és Márta asztalánál, a naini özvegyet vigasztalva, vagy éppen az emeleti teremben tanítványaival együtt.
A fenti gondolatok mellett ez természetesen egy direkt hirdetés is, hogy holnap 14 órától a Szélrózsa FB-oldalán követhető egyenesben a találkozóra hívogató sajtótájékoztató, amely után a programfüzetünket is nyilvánossá tesszük, hogy lehessen mazsolázni, készülni a két hét múlva már második estéjét megélő 11. Szélrózsára.
NYISSZ/atya

 

 

TIZENHÁROM - TÍZÉVIDEVAGYODA

Mit látok kint? Mit látok bent? Áldás vagyok-e kifelé vagy befelé?
Egyik nap erről kérdeztek. Ezt a választ adtam:https://www.youtube.com/watch?v=32_sjmcRzis&feature=youtu.be
Eltekintve attól, hogy nem '12-ben, hanem tíz évvel korábban volt a lelkészszentelésem, ez továbbra is egy olyan esemény, amit - kifelé és befelé tekintve egyaránt - úgy őrzök, mint egy meghatározó fordulat az életemben. Mert nem voltam egyedül. Nemcsak feleségem állt mellettem - mint ugyanezen az alkalmon Indiába együtt kiküldendő misszionáriustárs -, hanem horizontálisan is ott álltak a lelkészbarátok, kollégák, valamint vertikálisan hihetetlen módon éreztem az "Itt vagyok, engem küldj!" erejét, ami nemcsak az akkori előző (Debrecen, 2000) Szélrózsa mottója volt, hanem az én másnapi (2002. június 30-i) primiciám kiírt igehirdetési alapigéje is.
Ezt látom bent. Az Úristen küldését, amihez aztán megadja ígérete szerint áldását is. Ez várom kint.
NYISSZ/atya

 

TIZENNÉGY - ÉLMÉNYKIRAKÓ

Alig több mint két hét, és kezdetét veszi az idei Szélrózsa. Ilyenkor már sok mindenre nincs idő. Néha lassan, olykor ötletesen, máskor lelkesen, sokszor pedig utolsó utáni erőnkkel másszuk meg a még előttünk álló feladatok hegyeit, hogy július 27-e délután 16 órára szinte minden a helyére kerüljön.
Hiszem, hogy amint a Szélrózsára való készülés során, úgy a hétköznapokban sem tudjuk megspórolni élethelyzeteink instant feldolgozását, a kockák csúsztatását, a pillanatok realitását. Mert bennük rejlik az úton levés öröme. A haladás okozta boldogság. Az időnként összecsukló lábak. Az Isten erejébe kapaszkodó kezek. A távlati cél elérésére való vágy. S talán ezeket átélve lehet a miénk, egy-egy nagy hegy ormát megmászva – akár az idei Szélrózsa nyitó istentiszteletén -, az everything is alright érzése is. A fejben kirakott Rubik-kocka. Az áldás maga.
NYISSZ/réka

 

TIZENÖT - TELÍTETT ÜRESSÉG

A legemlékezetesebb táborok, fesztiválok és találkozók után mindig ugyanazok a kettős érzések fognak el. Röviden talán egy jó értelemben vett másnapossághoz lehetne hasonlítani ezt az érzést, csak épp sokkal több munka és persze cél, küldetés van mögötte. Szóval egyszerre érzek ilyenkor - most pl. a Föld Sója után - ürességet és egyúttal telítettséget is, fáradtságot, kimerültséget és egyszerre megújult lendületet is, szomorúságot és csalódottságot [mivel lehetett volna minden sokkal jobb is], és ezzel együtt örömöt és felszabadultságot is [hogy talán célba ért néhány égi terv]. Valami ilyesmi van most bennem, de tulajdonképpen mindegyik Szélrózsa után ezt szoktam érezni és hiszem, hogy szűk három hét múlva ez megismétlődik.
NYISSZ/bálint

 

TIZENHAT - JÁNI

Szárszón nyaralunk. Mellettünk nyaral egy szlovén család is. Jáni, 5 éves kisfiunk, egy ideje figyeli őket, és nem nagyon érti ezt a másik nyelv dolgot. Próbált kapcsolatot teremteni a szlovén gyerekekkel, de a nyelvi akadályok komolynak bizonyultak. Aztán figyelt és hallgatózott, majd odalépett hozzájuk és a szlovénhoz hasonló halandzsa nyelven kezdett beszélni. Sikert így sem ért el, viszont totál megrökönyödést keltett a szlovén gyerekeknél és nagy derültséget a mi részünkről.
De hát ő még gyerek, hogyan is érthetné, amit mi nagyon jól tudunk. Hogyan is érthetné, hogy bár nem értem, amit a másik mond, de ez nem jelenti azt, hogy nincs is értelme. Vagy fordítva, hogyan is érthetné, hogy az én értelmes beszédem a másik számára halandzsa. És hiába mondom hangosabban és tagoltan, hiába mondom liturgikus ruhába öltözve, akkor is az. És hiába hivatkozom ennek a mondanivalónak az ősi és igaz voltára, hiába hivatkozom bármire is, számára akkor is halandzsa marad. Hogyan is érthetné, hisz ő még csak gyerek!
Mondjuk, legózni azért tudtak együtt!
NYISSZ/óz

 

TIZENHÉT - MÉGIS

Előző koordinátorunk mondta a soltvadkerti találkozó előtti hetekben, hogy Szélrózsát szervezni kegyelem. Azt hiszem, Nórinak igaza van.
Nemcsak azért mert néha már emberileg lehetetlennek tűnő feladatok megoldása MÉGIS sikerül, elúszónak tűnő határidők MÉGIS tarthatók, kieső emberek MÉGIS pótolhatók, hanem azért is, mert sohasem szeretnénk elfelejteni életünk forrását.
Lehet, hogy csak elég sok lufi, meg persze hélium kell hozzá... és akkor akár egy többtonnás elefánt sem felemelhetetlen...
Azt gondolom, hogy a Szélrózsán leszünk elegen (ne felejtsétek, előreg-határidő lejár HOLNAP!). Azt is gondolom, hogy a bennünk való "töltés" is megfelelő lesz, hélium helyett talán a Lélek...
Ha közösen készülünk, ha együtt tervezünk, ha sokan alkotunk, ha még többen imádkozunk, akkor hiszem, hogy áldás lesz a munkán, és beérik az, amiért annyit dolgoztunk, és remélem, hogy az Úristen sem gondolja ezt másképp. Vallom Zoránékkal együtt:
"Amikor a banda ezt a kólót játssza
Mosolyog az Isten, közénk áll egy táncra
Akármilyen nyelven beszélnek a szentek
Lehet, hogy a végén ők is beneveznek."
Így legyen. Tudjátok mit? Hallgassátok is meg:https://www.youtube.com/watch?v=DUZAKg4dn08
NYISSZ/atya

 

TIZENNYOLC - SZÜLETÉSNAP

Az utolsó Szélrózsán vágtuk meg ezt a hatalmas születésnapi tortát, amelyet az ország (egyik) legjobb cukrászdája készített nekünk Soltvadkerten, hogy megünnepeljük nagykorúságunkat. Azt gondolom, hogy az alkalom nem sikerült rosszul, koncepció volt, hogy ne csak 40-50 emberrel vonuljunk el egy VIP-fogadásra a megnyitó alkalom után, hanem - hálát adva Istennek azokért, akik előttünk jártak - a találkozó egész közösségével ünnepeljünk, és köszöntsük a szülinapost.
Remélem, a képen sokan sok ismerős arcot felfedeztek, és látjátok az immár emlékké fakuló Szárnyalj-nyakpántokat, és azzal is tisztában vagyok, hogy nem sűrűn lát az ember konyhakéssel hadonászó püspököt, de ismét hadd hívjam fel a figyelmet a tekintetekre. Főleg azért, mert a múlt heti "Kimerültség" poszt után szeretném, ha ezek a várakozva mosolygó arcok is megmaradnának. Itt éppen azt vártuk, hogy a kivetítőn is lássa mindenki az első tortavágást, 18 nap múlva meg már azt várjuk, hogy újra felállíthassuk azt a bizonyos kivetítőt most a Kékes színpad fedőnevű objektumunk mellé, hogy legalább ilyen áldásra várakozó tekintetek éghessenek ott is a retinánkba.
NYISSZ/atya

 

TIZENKILENC - A HIÁNYZÓ LÁNCSZEM

Keresztyénként többször kapjuk meg azt a vádat, hogy egy nagyon zár rendszerben élünk, miközben fennhangon hirdetjük, hogy mennyire nyitottak vagyunk.
A Szélrózsa felvállaltan egy olyan mozgalma evangélikus egyházunknak, ahol ezt a nyitottságot szeretnénk hangsúlyozni. Azt, ahol a súlyos láncok megmutatják, hogy milyen elveszettek lennénk, de ahol megláthatjuk és megtapasztalhatjuk azt is, aki ezt az átjárást mégis - szeretetből - biztosította számunkra.
Ma ezzel a Krisztus-láncszemmel szeretnélek közelebb vinni Benneteket az idei Szélrózsához.
NYISSZ/atya

 

HÚSZ - LEVENDULA

A Balaton–felvidék egyik különleges növénye a levendula. Ez a mediterrán vidéken honos, sok napsütést kedvelő árvacsalánféle különösen Tihany környékén terjedt el egy gyógynövénykertész munkája, telepítése nyomán az 1920-as években. Hamarosan kiderült, hogy az itt aratott levendula illóolaj tartalma magasabb, mint a franciáé. Persze ma már létezik Levendula-fesztivál és Levendula Hetek is. A levendula titka mégsem a köréje épített turistacsalogató programokban, hanem a sokoldalúságban rejlik. Ha kell fűszer, ha kell tea, olaj vagy szorongás oldó gyógyszer. Igazi áldás. Nemcsak a nyári szabadság idején.
NYISSZ/sg

HUSZONEGY – 21 NAP

Ez a címe Fekete István egyik csodálatos kisprózájának. 21 nap alatt kel ki a tojásból a kiscsibe. Ennek a 21 napnak a küzdelmes, de csodálatos történetét meséli el az író a tyúkanyó szemszögéből, aki rejtegetve a tojásait, minden akadályt legyőzve kikölti a sárga kis tollasokat. És amikor ők előbújnak, fény lesz a szívekben, fény lesz a világon.
21 nap van hátra a Szélrózsáig is. Minden nap rengeteg kihívás, megoldandó feladat áll előttünk. Sokszor leküzdhetetlennek tűnik, de mi újra és újra töretlen hittel állunk neki, hogy meg tudjuk oldani, az utolsó mozaik is a helyére kerül, minden regisztrációs kérdést megválaszolunk, mindenkinek, aki szeretne, lesz fedett szállása, elkészül a katasztrófa-védelmi terv, minden fellépő megérkezik, és akkor, amikor kell neki. Minden munkaágvezető
megkapja a raktárból, amit szeretett volna, akkor is, ha a raktárban szekrényeket és polcokat kell megmászni, és dobozhalmokat kell odébb tologatni. És hiszem, hogy ez a munka mind érdemes, mert 21 nap múlva, amikor együtt leszünk a Mátrában, fény lesz a szívekben, fény lesz a világon.
Ezt a mai bejegyzést szeretettel ajánlom Tütünek, aki valóban megmászta ezeket a polcokat, hogy a Szélrózsaovi kérésére kiszabadítsa a játékokat.
NYISSZ/lilla

 

HUSZONKETTŐ - SÓ ÉS VILÁGOSSÁG

2004-ben a világ világosságával kezdődött a Szélrózsa élmények sora, ez a hét pedig a sóról szól nekem. Szép kerete az elmúlt 12 évnek a két példázat, sokat elmond arról, hogy miért is érdemes aktívnak lenni, csinálni, hinni valakiben és valamiben. Ennek apropóján íme egy írás a meditációs kötetből:
"Nézd, hogy hömpölyög a tömeg. Mint bábuk egy futószalagon. Telefonok, hangzavar, háttérben dudaszó. Ezernyi fáradt, feszült arc. Szokásos koldusok a szokásos helyeken. Már fel sem tűnik. Összemosódik minden, nap, mint nap, mintha szürkévé válna a kép. Ülök a metrón, gyorsul a kocsi, átszállok, mozgólépcső, ami még mélyebbre visz… Félek, hogy eggyé válok, túl nehéz ellenállni. Tehetetlen vagyok? A lábam lassan kővé válik, hátra néznék, de még emlékszem rá, nem szabad. Előttem, s mellettem ezernyi riadt sóbálvány. Félek, hogy én is beolvadok, szürkén, ízetlenül, sótlanul…
Pedig könnyebb volna eggyé válni, elfogadni, beletörődni. Könnyebb volna az árral úszni, kipróbált utakon járni, vagy épp Ninive elől elmenekülni. Könnyebb volna a talentumokat jól elásni és kamat nélkül visszaadni. Könnyebb volna a szemem becsukni, s az idegen szeleket elüldözni. Könnyebb volna gyűlölni, mint szeretni. Könnyebb lenne haragudni, egy jóízűt káromkodni, zsigerből mindent elutasítani. Könnyebb lenne büszke gőggel tétlen maradni, csendben tűrni, könnyebb volna langyos vízben evickélni. Könnyű lenne kiégni, feladni. Könnyű boldogtalanná válni.
Mégis megéri benne bízni,
Lámpásokat megtölteni,
Amit rám szabott, elvégezni
S benne boldogságra lelni.
Küzdelemben megedződni,
A végsőkig hű maradni,
Nála vigaszt találni,
Megéri sóvá válni."
/Föld sója meditációs kötet - Luther Kiadó/
NYISSZ/bálint

 

HUSZONHÁROM - PALKÓ

Hogy ki a tökéletes? A kézenfekvő válasz, hogy Chuck Norris. De valójában Palkó, sporttáborunk szeretnivaló kisfiúja. A héten 10 év körüli gyerekekkel sporttábort tartottunk itt a gyülekezetben. Itt volt Palkó is, aki nem tartozik a legügyesebbek közé, de nagyon sokat mozog, nagyon lelkes, mindenben részt vesz. Mindenki látta rajta, hogy valamiféle betegsége van, nem tökéletesen mozog, nem tud jól futni, rúgni, dobni.
Aztán az egyik délután elbeszélgettem az édesanyjával, aki ’elárulta’, hogy mi valószínűleg nem vettük észre, de Palkó nem teljesen egészséges. Ő tudja, de annyit fejlődött a gyerek, hogy már nem is látni a mozgásán. Egy anyának így kell látni. Pontosan tudja a gyereke hiányosságait, de a szeme tökéleteset lát. Semmiféle hiányérzete nincs. Kicsit sem irigykedik az ügyesebb gyerekekre. Ezért aztán Palkó tényleg tökéletes, mert az, aki a legjobban ismeri, tökéletesnek látja. No, emberek, aki ezt érti, az érti a kegyelem teológiájának legmélyebb titkát is!
NYISSZ/óz

 

HUSZONNÉGY - VÉDETT SÁV

Szeretem a Szélrózsa védett sávjait. Ilyenkor átértékelődik az idő fogalma. A Szent erőtere szinte tapinthatóvá válik – reménységünk szerint júliusban a Mátra ormai között is -, és minden letisztul. Nincsenek párhuzamos programok és egymásra merőleges programsátrak. Csak a színpad van. Csak egy program van. Mert, jó néha sokan együtt lenni. Reggel kilenckor és este hétkor is. A nap emelkedésénél és lenyugvásánál is. Az élmények előtt, után és közben is kell egy védett sáv. Kell, egy ezer ingertől óvó, békés környezet, ahol árad az áldás. Kell egy védett sáv, nehogy megvédjük magunkat a napi evangéliumtól. Kell egy sáv, Isten tizenhatosán belül, ahol csak fontos dolgok történhetnek.
NYISSZ/réka

 

HUSZONÖT - KIMERÜLTSÉG

Beléptünk az utolsó hónapba, a visszaszámolásból is látjátok, hogy ismét a nulladik napra fogunk megérkezni, aztán a találkozó öt napján talán PLUSZEGY, stb. jelzésekkel majd elvarrjuk a szálakat.
Hadd írjam le, hogy ez a kép számomra nemcsak azt jelenti, amit címként adtam neki. Természetesen az is benne van. Az elmúlt hónapok fáradtsága, minden más felelősségével együtt nem mindig könnyű új erőforrás után nézni. Ugyanúgy, mint itt a 23 órás szívműtét után. A képen a 24. órában vagyunk. A Szélrózsa júliusában. Szervezői szempontból mindenképpen. Vannak köztünk olyanok, akik az asszisztenshez hasonlóan ott alszunk hátul a sarokban. Mondjuk egy sikeres szerződéssorozat leadása, vagy éppen a programfüzet szerkesztése felett érzett elégedettség után, netán a honlap folyamatos feltöltését követően.
Ezen a képen azonban ott az orvos is, aki szintén holtfáradt, de nézzétek meg a szemét. Azt gondolom, hogy a monitorokat nézi, ahol az életfunkciókat követi, de (vagy éppen ezért) számomra ez a tekintet hihetetlen erőt ad. Azt, hogy a hősiesen elvégzett munka után még tudok oda tekinteni, ahonnan egyedül várhatom azt, hogy az áldás megérkezzen. Hiszem, hogy szervezőtársaimmal együtt mi is úgy nézünk a mindent megáldani tudó Úristenre, hogy a szaktudással és felelősséggel elvégzett munka után a mi szemünkben is ott van az a remény, ami az orvoséban, hogy élni fog a beteg. Hogy a kibogozhatatlannak tűnő csövek között új életet kap a ránk bízott. Mert nem csak rajtunk múlik.
NYISSZ/atya

 

HUSZONHAT - VOLT

A tegnapi fesztiválposztot kicsit folytatva jelzem, hogy már harmadik este itt dübörög a kertek alatt (a harkai templomudvaron hallgatva 😉 szó szerint!) a VOLT fesztivál. Éveken keresztül kihagyhatatlan volt számomra is, többnyire a rock'n'rollos rádióinterjúban is említett KözösPont-szolgálattal, ill. voltam többször beszélgetőpartner pszichológusok által szervezett ún. ártalomcsökkentő sátorban (pl. Zacher Gáborral, Kubiszyn Viktorral!), valamint talán kétszer voltunk "csak" szórakozni is.
Azt érzem, hogy egy ilyen fesztiválon hihetetlen koncentráltan van jelen minden, ezért nem a valóságot tapasztaljuk meg. Egy kreált közeg egy kreált tér kreált időmegállításában - nem az igazi valóság. Mégis valamiért azt gondolom, hogy a találkozások pedig nagyon is valódiak. A közös beszélgetések, tombolások, szurkolások, iszogatások, és minden ami utána jön. Ezek lehetnek nagyon is valódiak, még ha a közeg nem is az.
Hogyan is mondta Jézus? "Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából..." (Mt 15,11) Persze ő valószínűleg arra gondolt, hogy a zsidó tisztasági törvényeknél (mit ehetnek és mit nem) talán fontosabbak azok, hogy milyen gondolatokat, szavakat fogalmazunk meg, mi jön igazán a szívünkből-szánkból? Lehet, hogy sántít ez a kép, én mégis azt gondolom, hogy a fesztiválok kreált valóságában van valami, amiből még az is megszépülhet, ami egyébként nagyon nem az.
Így talán már a Szélrózsás párhuzam sem erőltetett, amely a maga sajátos fesztiváljellegével az egyházról ad egy olyan képet, amely nem feltétlen a mindennapok valósága, hanem egy kreált realitás. De milyen jó, hogy létezik!
NYISSZ/atya

 

HUSZONHÉT - ROCK'N'ROLL

"...de mi lesz a rock and roll-lal?" - kérdezte vendégeit Horváth Gergely a Mária Rádióban. Keresztény electro és rap is megszólalt... íme a teljes adás: https://youtu.be/Ill-47bKc1c
Ezzel a lead-del osztotta meg a rádió A megújulás reménye c. műsort, amelynek én is vendége lehettem június 16-án: Keresztény nyári táborok és hívő fiatalok részvétele a nem-keresztény fesztiválokon - erről beszélgetett műsorvezetőnk, a stúdióvendégek: Bernhardt Hanna (baptista, Cross Sound), Mesterházy Balázs (evangélikus, Szélrózsa), Németh Tamás (református, KözösPont) és telefonon Bazsik Ádám (katolikus, ShoeShine). Zenék: Jesus Loves Electro, EMLP és Joel Parisien.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy amikor bementem a stúdióba, ilyen beszélgetést vizionáltam, de aztán mégis azt gondolom, hogy nem volt hiábavaló. Sőt. Hiszen nem egyszerűen Szélrózsa-atyaként ültem ott, aki azt az evangéliumi programot ajánlja, amiről hiszi, hogy idén is sikerült úgy összeállítani, hogy minél többen áldássá legyenek, hanem itt most 45 percben a keresztyén party-kultúráról volt szó. Így a hangsúlyok lehet, hogy néhány érzékeny fül számára egy kicsit eltolódtak, de azt is remélem, hogy ez nagyon sokakat foglalkoztat. A lényeg, hogy önazonosak maradjunk minden helyzetben. Valahogy úgy, ahogy Jézus is tette volna.
Nagyon tisztelem Gergelyt - és kifejezetten sajnálom, hogy el kellett jönnie a Petőfi Rádió Kultúrfitneszéből -, hogy ezt ott kihozta belőlünk, még ha eredetileg nem is azzal a szándékkal mentem oda, hogy elmondjam, hogy a Szélrózsán lehet sört inni 😉 De azt tényleg valljuk, hogy amit - ekkora tömegben - nem tudunk szankcionálni, azt nem is tilthatjuk. Bízunk a fiatalokban. Bízunk vezetőikben. Bízunk a határok ismeretében. Bízunk abban, hogy a rock'n'roll életérzés nem áll távol attól a fajta szabadságtól, amit mi is hirdetünk, és igazából Krisztustól ismerhetjük.
Ha ez meghozta a kedvedet, akkor gyere el a Szélrózsa péntek (júl. 29.) délutánján 17:15-től a konferencia termünkbe, és hallgasd meg, hogyan beszélget Kézdi Beáta Gergellyel készülő könyvéről, melynek címe: Jézus és a rock'n'roll.
NYISSZ/atya

 

HUSZONNYOLC - EXIT

Az elmúlt napokban sok kilépéssel találkoztam.
A foci EB-n több csapat is - köztük a sokféle reményt visszahozó magyar válogatott - búcsúzott a nyolcaddöntőben.
A múlt csütörtöki EU-s népszavazás miatt a Brexittől volt hangos a világ összes médiuma, a még őket is meglepő végeredmény után különösen is.
A tegnapi izlandi győzelem után jött is a vicc, hogy "csak az angolok képesek egy héten belül kétszer is elhagyni Európát" 🙂
A feleségem a Grey's Anatomy kitudjahányadik évadát nézi, amiben tegnap én is elkaptam mellette egy nehéz - de nagyon szépen ábrázolt - halálesetet.
Ma olvastam, hogy meghalt Piedone. Carlo Pedersoli, azaz Bud Spencer, aki úgy ment el, hogy azt mondta: "Isten nélkül nem értem volna el semmit. Odaát találkozunk."
A cikk olvasása után csengettek. Gyászolók jöttek, akiket már - sajnálom - vártam. Most a fekete ruhájuk egyértelmű jelzés volt. Múlt héten voltam bent édesanyjuknál a kórházban, elköszöntem én is a 85 éves nénitől, imádkoztunk az ágyánál, úrvacsorát már nem tudott venni. Akkor és ott nem tudtam, hogy az Úristen mennyi időt ad még. Tegnap estig adott. A bejelentés után lementem a templomunkba, és beállítottam a harangot, utána pedig sétáltam vissza a lakásba. Az az igazság, hogy mindig nagyon különleges ez a két perc. Az, amikor megszólal már a harang, hirdeti, hogy valaki elment, és a hosszú udvaron sétálva ez nekem is mindig lehetőséget ad, hogy ne csak az éppen elhunyt testvérre gondoljak, hanem átgondoljam, hogy milyen lesz majd egyszer az én exitem.
NYISSZ/atya

 

HUSZONKILENC - ÚJRAGONDOLÁS

A sástói kilátót a wikipédia szerint "egy üzemképtelen fúrótoronyból alakítottak ki (a Szeged melletti Algyőről szállították ide). A torony 50 méter magas, kilengése nagy, tetején és oldalán adó-vevő és adósugározó készülék található. Esős időben veszélyes, csúszós, szép kilátást nem nyújt."
Igazán "hívogató" leírás, mégis várom, hogy megmásszam, hátha majd mást látok. Vajon a mi életünkben is vannak újraértelmezendő tárgyak, emlékek, érzések? Olykor lehet, hogy az újraértelmezett dolgaink ugyanilyen csúszós, kilengő eredményt hoznak, mégis a törekvés nemes lehet. Megújulni, újragondolni, újrahasznosítani. Jó lenne már ott lenni a Mátrában, hűsölni a fák árnyéka alatt, kávézgatni, beszélgetni, kilátni (a teendők mögül), jó lenne az adóvevőket újrahangolni, majd a találkozók után mindazt amit kaptunk, kisugározni a nagyvilágnak. Már csak 29 nap 🙂
NYISSZ/bálint

 

HARMINC - MENNYIBE KERÜL?

Olyan sokszor tették már fel a kérdést nekem, de igazán még soha nem tudtam rá jól válaszolni. Amikor megkérdezték a szülők a keresztelés előtt, hogy mennyibe kerül a keresztelő, vagy mennyibe az esküvő. Tényleg, mennyibe kerül? Ki méri meg, ki mondja meg az értékét a dolgoknak?
Egy aukción József Attila Dunánál című versének egy kéziratáért 8 millió Ft-ot adott egy gyűjtő. Attila soha nem látott ennyi pénzt, most se látja. Azt még értem, hogy egy gazdag ember ezt kifizeti, de ki az, aki ezt a sok pénzt felveheti lelkiismeret furdalás nélkül? Ma sincs másképpen, egy költő nem tud megélni a verseiből, kb. 5000 Ft-ba kerül egy vers, ha megjelentetik. Mennyit érnek a gondolkodó kérdései, és mennyit a válaszai? De mennyibe kerül egy kihalóban lévő állatfaj egy példánya? És kinek jár ez a pénz? A csonkafülű denevér eszmei értéke 100 ezer Ft, kinek hiányzik ez, ha megölnek egyet? Vagy a hiúzért az 500 ezer? CR7 egyedül többet ér, mint az egész magyar csapat, legalábbis a piac szerint. Beáraznak, majd leakcióznak minket, aztán még le is százalékolnak. Ilyen a piac. Sokat gondolkodom ezen mostanság, tényleg, mit érnek a szavaink, a dalaink, a találkozóink, az ötleteink? Mit ér a mi hitünk? Ezt is a piac diktálja?
NYISSZ/óz

 

HARMINCEGY - FRISSÍTŐ

Tikkasztó a hőség?
Elemészt a szomjúság?
Már a kanapét is cseppfolyósnak látod?
Megittál ma öt liter vizet, de 15 csorgott le rólad?
Attól félsz, júliusban még ennél is nagyobb lesz a forróság?
Hűsítenéd tested? Szomjazik a lelked?
Látogasd meg Szélrózsán a Cafe el Mondot, a KIE kávéházat, a Lutherfest sörcsapot, a Köszi koktélbárt, a Mizo tejivót, vagy a Mandala teaházat, és hűtsd le magad hideg csodáikkal!
Lelki frissítővel pedig az istentiszteleteken, reggeli- és esti áldásokon, a Csendkuckóban és a késő este a Nikodémusok óráján is várunk!
NYISSZ/réka

 

HARMINCKETTŐ - SZUPERJÉZUS

Ma véget ért gyülekezeti napközis hittantáborunkra való készülés során került elém ez a kép, amely a vasárnapi záró istentiszteletünk illusztrációja is lesz. Találkozások Jézussal volt a hetünk témája, és ültünk Máriával együtt Jézus lábánál, miközben Márta felszolgált, és tömtük kincsesládánkat a gazdag ifjúval együtt. Kerestük a morzsákat az asztal alatt a kánaáni asszonnyal, elkísértük a tékozló fiút mindenféle mélységbe és magasságba, valamint a déli rekkenő hőségben mi is mentünk szomjunkat csillapítani a samáriai asszonnyal.
Próbáltuk megragadni a találkozás lényegét. Azt az erőt, ami abban van, hogy akkor és ott - a találkozásban - létrejön valami. Amikor próbálod megérteni a másik lényegét. Amikor nemcsak a meseszerű szupererőt látod mögötte, hanem azt a hatalmat (ld. Mt 7,29: "mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van"), amely valóban csak a Megváltótól jön. Akit ilyen áhítattal hallgatnak nemcsak a szuperhősök, hanem - és ezért imádkozom - a ránk bízott gyerekek is.
NYISSZ/atya

 

HARMINCHÁROM - HELYEM A VILÁGBAN

szükség
ha látom
hagyom
vagy
nem hagyom
tud-e
a világ
nélkülem
is létezni
vagy
van olyan
hely
idő
helyzet
ahol
csak én
tudok
változtatni
és ezt
észrevenni
kitalálni
meglátni
megkülönböztetni
ha igen
akkor
leszek
áldássá
NYISSZ/atya

 

HARMINCNÉGY - HELYSZÍNI KAPCSOLÁS

Az iskolai tanév végeztével elkezdődött a táborozási szezon. Gyerek-, ifjúsági, zenei-, kézműves -, családos-, határon túli-, és számos egyéb más tematikus hét várja a közösségre vágyókat, a szokásos éves pörgésből kiszakadni próbáló nyaralókat.
Ezek között még mindig fontos szerep jut az egyházi, gyülekezeti alkalmaknak. Nemcsak azért, mert valós, támogató háttér, az országban egyedülálló önkéntes hálózat áll ezek mögött a kezdeményezések mögött. Hanem azért is, mert nem öncélú időtöltést, hanem tartalmas kikapcsolódást jelentő, testet-lelket felüdítő, sokszor életre szóló gazdagodást jelentő találkozások élményei érhetnek el bennünket ezekben a hetekben. Gyenes, Fót, Őrimagyarósd, Keszőhidegkút, Csákvár. És még lehetne sorolni a „szent” helyszíneket, ahol egykor sokan megérintődtünk, ahol ma is megszólal az evangélium.
Mi most éppen Csákváron, a deák téri és fasori hittanosokkal „edzőtáborozunk”, készülünk a Szélrózsára is, hiszen nem véletlenül maradtunk meg a sokgenerációs találkozó gondolata mellett. Amely olyan lehet, mint egy igazi istentisztelet, ahol minden generáció együtt van és (mégis :-)) mindenki jól, otthonosan érzi magát.
Egész héten Péter nyomában járunk és már piknikeztünk vele a Tábor-hegyen, halásztunk a Genezáret-tavon, sőt vigyáztunk a mélyvízre is, hogy vele együtt el ne süllyedjünk. Most pedig elindulunk, hogy megnézzük a magyar-portugál mérkőzést, mert a fiúk, szinte valamennyien, már reggel óta nemzeti színű mezekben nyomják. Hiszen mindez belefér. Úgyhogy mindent bele!!!
NYISSZ/sg

 

HARMINCÖT - ZENE

Maurice Fleuret francia zenetudós javasolta, hogy a nyár első napját a világon mindenütt zenével köszöntsék. A Zene Ünnepét 1982-ben tartották meg először Franciaországban. Az ötlet az akkori francia kulturális miniszter, Jack Lang támogatásával valósult meg. Mára a zene ünnepe európai, sőt világméretűvé vált; több mint száz országban rendezik meg június 21-én.
A Szélrózsa számomra is egy zeneünnep. Ahogyan visszaemlékszem azokra a Szélrózsákra, amiken részt vettem, mindegyikhez kötődik egy erős zenei élmény. A legfontosabb a Promise volt – akiket az idén a Mátrában újra hallhatunk együtt zenélni – máig emlékszem az érzésre, mintha ez a zene, ezek a dalok belőlem, a legbensőmből szólnának. Aztán a Ghymes koncert is nagyon meghatározó volt, nem beszélve a Szájról szájra koncertről, vagy az EtCetera finn kórus gospel műsoráról. És nagyon nagyon szerettem a közös gitáros énekléseket akár a színpad előtt, vagy egy kis közösséggel itt-ott leülve.
Az idei Szélrózsa is sokszínű, és színvonalas zenei programokat kínál. Gyülekezeteink ifjúsági zenekarai, keresztény zenekaraink több stílusban, népzene és világzene, komolyzene, világi zenekarok teszik színessé a palettát. Én legjobban a Promise és Palya Bea koncerteket várom. Ha többet szeretnél megtudni az idei előadókról, a zenekarok bemutatkozásai folyamatosan kerülnek fel a honlapra:http://szelrozsatalalkozo.hu/programok/programok/#
NYISSZ/lilla

 

HARMINCHAT - ÖKOSÁTOR

"Kaptunk egy nagy, kékes-zöldes-fehéres bolygót. Aztán szépen lassan benépesedett. Fejlődünk, folyamatosan előre, de olykor visszafelé is és most úgy tűnik a teremtett világ a pusztulás útján jár. Az volna a feladatunk, hogy őrizzük és óvjuk, cserébe pedig Ő is így tenne velünk. Erről az egymásrautaltságról szólnak az Ökosátor (https://www.facebook.com/groups/liget) kiemelt, illetve az állandó napközbeni programjai is. Ökolábnyom számítás, “boldogságmérés”, közös éneklés, és még lehetne folytatni a sort. Természetesen, Mindenkinek."
NYISSZ/bálint

HARMINCHÉT – ODÚ: KÉTEZER

(v. tizenkétezer:http://utonitthon.hu/2014/06/09/12-ezer-eves-otthon) ÉVES OTTHON
Mitől otthon az otthon? Az ismerős falrepedésektől, a megszokott látványtól, az illatoktól. A kis helytől, a kuckótól, ahol le lehet huppanni, el lehet dőlni. Vagy a régi bútoroktól, amelyek körbevesznek. De leginkább azoktól, akik ott vannak. „Ahol jó volt, ott voltál!” énekli Zorán Presser dalát. Ezen belül annak a biztos tudata, hogy otthon elmondhatom azt, amit máshol nem. „csak el kell érnem odáig, csak bírjam ki!” Cipelem a jó modoromat, az udvariasságomat, a kérdéseimet, a véleményemet, de csak otthon lehet elengedni, mindezt kimondani. Ott vagy otthon, ahol hibázhatsz is, ahol nem kell szégyenkezned. Van egy otthon, egy nagyon régi. Talán legalább olyan régi, mint a képen, talán még régebbi. De mi kétezer éve nevezzük ezt háznak, szent háznak, „id ház”-nak. A régi magyar nyelv a szentet „id”-nek mondta. Ebből lett az egyház szó. A szent ház. Az a hely, ahol otthon lehetsz. Sokaknak biztosan nem ezt jelenti, de ez akar lenni. Odú, fészek, otthon. Ahol lehetsz, ahol kérdezhetsz, ahol ott van a családod. Ahol énekelhetsz, dúdolhatsz, moroghatsz, kacaghatsz, sírhatsz.
NYISSZ/óz

 

HARMINCNYOLC - NYOLC BOLDOGSÁG

Boldog az a csapat, amelyik egy csodaszámba menő győzelem után is győzni megy ki a pályára,
mert ez azt jelenti, hogy hittel játszanak.
Boldogok azok a játékosok, akik labdaérintéseinél lélekben milliók állnak a háttérben,
mert ez azt jelenti, soha sincsenek egyedül a pályán.
Boldog az a kapus, aki hibázhat a csapattársai előtt,
mert ez azt jelenti, hogy végtelen szeretettel veszik körül.
Boldog az a védelem, ami a játékvezetői hibákra nem ész nélkül válaszol,
mert ez azt jelenti, több idő marad a játékra.
Boldog az az edző, aki képes jókor jó döntést hozni,
mert ez azt jelenti, együtt él a játékosaival.
Boldog az cserejátékos akit tapsvihar kísér le a pályáról,
mert ezt azt jelenti, hogy mindent megtett.
Boldog az a szurkolótábor, aki azt látja, hogy a csapata ismét izgalmas meccset játszott az eb-n,
mert ez azt jelenti, valóban megváltozott valami a magyar foci háza táján.
Boldog az a magyar válogatott, aki 1-1-es döntetlent játszott ma este Izlanddal,
mert Isten a tenyerén hordozza.
NYISSZ/réka

 

HARMINCKILENC – BEVONÓDÁS

A Jézus Krisztus Szupersztárban van egy (persze számos!) csodálatos rész, amikor Jézus ostorozása alatt szépen sorban minden jelenlévő elkezd érzelmileg bevonódni, ill. természetesen távolítani saját magukat attól, hogy „de hát nekünk nincsen ehhez közünk, kérem szépen”. Érdemes megfigyelni (https://www.youtube.com/watch?v=XlyLk5hRhhQ) az elején még paprikajancsi módjára remekül szórakozó Heródes is hogy undorodik már a végén az egésztől. A zene pedig hihetetlenül alátámasztja azt, hogy a 39 számolt csapás mi módon viszi el a végsőkig nemcsak a fájdalmat, hanem a megaláztatást is. 5Móz 25,3 szerint egy zsidó emberre nem üthettek negyvennél többet, bár természetesen a római katonák által végrehajtott eseménynél ebben a számban nem lehetünk biztosak, a rockopera írója mégis fontosnak tartotta, hogy még ennek a zeneszámnak is a ’Thirty-nine’ címet adja.
A kérdés az, hogy én a jelenet melyik pontján vonódok be? Bevonódok-e egyáltalán? Van-e közöm az egészhez? Kívánom, hogy a 39 nap múlva elkezdődő Szélrózsán erre is választ tudjak találni.
NYISSZ/atya

 

NEGYVEN - EDIK REGGEL

Nem akarnám elrontani a tegnapi eufóriát, és nem is szeretnék visszacsúszni az "azabajozók" csapatába, szívesen maradok hosszú távon a Gábor által meghirdetett "azajó"-programban.
Mégis azt gondolom, hogy a hétvégén Orlando-ban történtek mellett nem mehetünk el szó nélkül. Bár arra pont szavak nincsenek.
A motiváció gyakorlatilag mindegy. Homofób, vagy ISIS-terrorista, mindkettő árt az emberiségnek. A fokozatok között persze lehet különbség, de ha így törnek elő valakiből a benne dúló érzelmek, hogy golyószóróval lő, amerre lát egy szórakozóhelyen száz embert megsebesítve, aki közül 50+ meg is halt, akkor tényleg nem lehet mást tenni, csak szűkölve összehúzni magunkat, hogy azt formázzon a testünk, ami marad belőlünk...
Hogy mégis van remény? Csak és kizárólag az, aki átélte azt, amit nem kellett volna átélnie. Aki szeretetből felvállalta azt, amit nem kellett volna felvállalnia. Aki miatt a "Jónás & Jézus" c. rockoratórium zárókórusa is ezt hirdetheti:
"A negyvenedik reggel nem hittem, hogy este újra együtt leszünk, hogy élhetünk,
de a Nap már valamit sejtett, és tündöklött az égen, rám ragyogott és hirdette:
Járd a tavasz táncát, járd a tavasz táncát,
s kiáltsd bele a szívekbe, hogy élhet még Ninive,
mert az Úr megkönyörült rajtunk. Raajtunk."
NYISSZ/atya

 

NEGYVENEGY - AZ A JÓ...

Gyakran kapom rajta magamat és másokat is, hogy felületes, de akár mélyebb beszélgetések alkalmával egyaránt elérkezünk arra a pontra, amikor valakinek a száján egyszer csak kicsúszik: „...az a baj.” Tudat alatt, szándékosság nélkül is ott van az idegeinkben, ereinkben ez a fertőző ragály; a hungaropesszimizmus, aminek az egyik taszító tünete minden mondat, ami így kezdődik.
Miért nem azt mondjuk, hogy „az a jó”? Sokkal üdítőbb, feltöltőbb, építőbb, érdekesebb volna a jóról hallani.
Mert az a jó, hogy örülhetünk. Például annak, hogy tegnap Bordeaux-ban a foci EB-n nyertek a magyarok. Örülhetünk, ki-ki a vérmérséklete szerint, megkönnyezve, a székből felugorva, sörözve, pezsgőt bontva, magyar zászlóba bújva, hogy végre pártállásra és felekezetre való tekintet nélkül focieredményt ünnepelhettünk ebben az országban.
Előre elemezgetni a jövőt és fanyalogni vagy túltolni és a vesztesen gúnyolódni, csak „az a baj” kezdetű mondatokkal lehangolni önmagunkat és másokat, több, mint romboló.
Most, ma az öröm és ünnep óráiban – még másnap is - nyugodtan kezdődet így a mondat; „az a jó”. Az a jó, hogy tegnap győzött a magyar csapat Ausztria ellen, Szalai és Stieber góljaival. Az a jó.
NYISSZ/sg

 

NEGYVENKETTŐ - GALAXIS ÚTIKALAUZ STOPPOSOKNAK

Amikor elcseréltem a 43. posztot a 42-re, akkor csak egy dolog járt a fejemben: végre megfogalmazhatom a kérdések kérdését, igeeen! Végre egy kicsit elmagyarázhatom a kétkedőknek, hogy miért is ez a világ egyik legjobb és legfontosabb regénye (és persze filmje is). Idézetek és képek sora fut át most is az agyamon, igazi "Nikodémusok órája" téma az egész mű. Ma viszont csak egyetlen kérdés van a fejemben: mikor kezdődik már a magyarok első EB meccse? Szóval sajnos ma nem ér filozofálni, elég csak szurkolni a magyaroknak. Az élet értelmének a kutatása meg várhat...
NYISSZ/bálint

 

 

NEGYVENHÁROM - GYÖNGYÖS

Néhány vasárnappal ezelőtt történt.
Vendég igehirdetőként hívtak az idei Szélrózsához legközelebb lévő gyülekezetbe: Hatvanba és Gyöngyösre. Nemcsak a kedves helyi lelkész örült annak, hogy valamennyire arcot is kap végre a találkozó, hanem én is örültem, hogy megismerkedhettem ezzel a két kis közösséggel, akiknek nagyon sokat jelent az, hogy szórványhelyzetük ellenére a gyülekezet területén egyházunk nagy találkozóját készülünk megrendezni. A hittanosokkal Helga még sok különböző színű kis szélforgót is készített, amire minden releváns információ rákerült, és ezen az istentiszteleten minden résztvevő kapott belőle.
A Nikodémussal való találkozás volt az alapige (Jn 3,1-15). Meg Szentháromság. Meg Szélrózsa.
Arról beszéltem, hogy az üdvösséget kereső ember milyen kérdéseket tesz fel, ill. milyen állításokat fogalmaz meg: "Kit kerestek?", "Nem a meghátrálás emberei vagyunk!", "Itt vagyok, engem küldj!"
Meg arról is, hogy az üdvösségre vezető ember milyen állításokat fogalmaz meg nemcsak magáról, hanem arról is, akit ő képvisel: "Hívásod van", "Világ világossága", "Tenyerembe véstelek".
Aztán arról is beszéltem, hogy a felülről születettek hogyan találkozhatnak azzal, aki felülről jött. Kérdezhetjük tőle: "Hol a határ?", megélhetjük a valódi "Középkezdést Vele(d)", "Örömmel meríthetünk a szabadulás forrásából", és meghallhatjuk a "Szárnyalj!" felszólítását is.
Zárásként a hajnali találkozásban elköszönhetünk azzal a reménnyel, hogy Nikodémushoz hasonlóan meglátjuk mi is életünk forrását, a pitypang-logóban is megrajzolt keresztet, és így én is kapom az idei ígéretet: "Áldás leszel". Hatvaniakkal, gyöngyösiekkel együtt.
NYISSZ/atya

 

 

NEGYVENNÉGY - ELVESZNI VAGY ELVESZÍTENI

Veszíteni tudni kell. Legalábbis ezt szokták mondani. De mit jelent ez? Azt, hogy meg kell tanulni elviselni a vereséget, hogy aztán fel tudjunk állni, hogy újra tudjunk kezdeni? Bár szerintem a felállás képességét éppen az jellemzi, hogy nem tudjuk elviselni a vereséget. Miért kellene elviselni a vereséget? Ha megtanulom elviselni a vereséget, akkor nem akarok felállni, akkor nem akarok újrakezdeni. Sőt, akár meg is szeretek veszteni. Vannak bokszolók, akik kiválóan megélnek abból, hogy veszítenek. Nem bundáznak, de az ellenfelek tisztában vannak a képességeikkel, ezért úgynevezett felhozó meccsekre őket kérik fel. Ők megtanultak veszíteni, közben elfelejtettek nyerni. Aki nem csupán veszít, hanem bele is szokik ebbe, az nem veszít, hanem elveszett. Még mielőtt bárki azt hinné, hogy ez valami „superman” gondolkodás, azoké a sikerembereké, akiknek minden jól megy, akkor téved. Nem, ez a gondolkodás az, amit Lázár Ervin olyan zseniálisan írt le a Szegény Dzsoni és Árnika c. meséjében a 12 testvérről szóló fejezetben. Aki nem olvasta, sürgősen pótolja be! Itt van:http://mek.oszk.hu/02700/02757/02757.pdf
Ez a gondolkodás az, hogy nem vagyok hajlandó lemondani arról, hogy keressek valakit és engem is keressen valaki. Amikor veszítek, ezt nem kell megszoknom és megszeretnem. Elég egyszerűen tudomásul venni és utálni.
NYISSZ/óz

 

NEGYVENÖT - BÁRMIKOR

Lehet, hogy olyan lassú, mint az utolsó hét a suliban, vagy a munkából hátralévő idő péntek délután.
Lehet, hogy épp csak annyi benne a szépség, mint egy hétfő reggeli ébredésben.
Lehet, hogy út közben néha nem látszik a perspektíva.
Lehet, hogy nem mindig a legegyszerűbb megoldás valósul meg.
Lehet, hogy épp ezért olyan nagy dolog ez a képen látható átkelés. Mert sokszor nem túl gyors, nem túl szép, nem túl perspektivikus, nem túl egyszerű. Mégis izgalmas. Mégis tovább visz. Mégis beteljesül.
Talán hasonlóan a keresztény élethez, melyben időnként csigalassúságú átkelők vagyunk, de egyben hidak is lehetünk. Bármikor.
NYISSZ/réka

 

NEGYVENHAT - IDŐ

Ezen a svájci ökumenikus konferencián előkerült természetesen az időfogalom-értelmezésünk is. Nemcsak az, hogy mennyire idegesítően pontosak tudnak lenni a helyiek, és egy nemzetközi közösségben ez mennyire nem sikerül, hanem az is, hogy a 2020-as évek első felében pontosan mikorra is tervezzük ezt a keresztény európai találkozót.
Jó lenne minél hamarabb, de mindenképpen felelősen elő kell készíteni. Ehhez pedig konkrétumok kellenek. Szervezetalapítás, határidők, financiális és infrastrukturális háttér biztosítása, stb.
Az ígéretekkel nem sokra megyünk, különösen akkor ha ez nem egy levehető/megfordítható lapra van írva, hanem kőbe van vésve.
Az egyetlen, akinek ígérete áll, az Jézusé. Bár a rögtönt ő sem ígérte. Csak azt, hogy visszajön. Az idejét nem tudjuk. Ezért éljük úgy, és tervezzünk úgy (Szélrózsát és European Christian Conventiont), mintha még erre is kapnánk időt.
NYISSZ/atya

 

NEGYVENHÉT - ÁLOMÖKUMENÉ

Ma déltől Kappelban vagyok egy nemzetközi konferencián, ahol egy 2021-ben (?) sorra kerülő Európai Összkeresztyén Találkozó szervezésébe hívtak, nagyon izgalmas, kíváncsi vagyok, mi fog kisülni belőle. Egyelőre sok részletet még nem tudok megosztani, csak jelezni szeretném, hogy van remény. Unity in diversity, azaz egység a sokféleségben. Én hiszek benne.
NYISSZ/atya

 

NEGYVENNYOLC - LELKÉSZNŐ

Egyik barátommal néhány hónapja a Szélrózsa-előtalálkozón arról beszélgettünk egy felkonf során, hogy van-e különbség a két bemutatás között: "A beszélgetés résztvevői K. Géza lelkész és Z. Viktória lelkésznő, a beszélgetést vezeti N. József lelkész. Vajon nem egyértelmű-e a keresztnévből, hogy ő nő, ezért talán a tisztségnél ugyanúgy elegendő lenne lelkészt használni...
Azt gondolom azonban, hogy a lett egyház minapi döntése (bővebben:http://www.evangelikus.hu/lettorszagi-evangelikus-egyhaz-no…) sokkal problémásabb holmi nyelvi kérdésnél. Itt szerintem az kérdőjeleződik meg, hogy teremtett emberként (férfivá ÉS nővé) lehet-e különbséget tenni egy ilyen szerepnél. Szerintem nem.
Csak akkor sikerülhet ebből bármit is befogadni, hogyha fundamentalista módon szó szerint értelmezzük a Szentírást (1Kor 14,34) , és akkor Janis Vagans érsekről is feltételezzük, hogy biztosan nincsen két különböző anyagból készült ruhája és biztosan éfódot is hord (ld. Leviticus-törvények). Ugye ezt senki nem feltételezi?
Szerintem a képen szereplő Kegyelem lelkész és Hit lelkész is ezt üzenik nekünk, hogy az a fontos, amit hirdetnek. Hogy az a fontos, amiről és Akiről bizonyságot tesznek. Szavaikkal, tetteikkel, életükkel. De semmiképpen sem a nemiségükkel.
Soha nem felejtem el, amikor még Indiában éltünk, akkor előadtuk a Noé bárkája történetet, amelyben Isten hangját két kollégánk játszotta. Ben, az angol macho csodálatos brit akcentussal, és Christina, a kanadai hölgy, gyönyörűen artikulált midwesti kiejtéssel. Egyszerre mondták az igéket. Mert "az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket". Szerintem a szolgálatra is. A lelkészire is.
NYISSZ/atya

 

NEGYVENKILENC - ÉLŐ KŐ

figyelem
alázat
lehajlás
meghajlás
megértés
illúzió
valóság
ég és föld
profán és szent
szárnyalás
helyben maradás
élő

élő kő
áldás
áldás leszel
NYISSZ/lilla

 

ÖTVEN - NAGYON ZENE

Még az egyetem alatt szoktam rá a reggeli kávé melletti rádiózásra. Egy darabig jobb híján Bochkorék mentek, de aztán jött az MR2. Persze a Petőfin belül is volt számtalan variáció az elmúlt években, voltak jó és kevésbé jó adások, zenék, műsorvezetők, stb, de összességében volt koncepció, ötlet, amiért szerettem. Most viszont temetem. Egy felejthetetlen emlék pl. Horváth Gergely azon "kirohanása", amikor két dal között Pál apostol szeretet himnuszát olvasta fel. Az örökös, sokszor erőltetett megújulás jegyében (és persze politikai szándék miatt is) sorcsere történt: "új" hangok + új szlogen + "megújult" zenei stílus = kiüresedett, ellaposodott tartalom, sablonosság. 2-3 nap alatt sikerült leszokni a reggeli rádiózásról. Az életem ritmusa nekem valahogy nem ez.
Ezzel kb. egy időben visszakerült a TV a lakásba. Még adventkor vittük le a tárolóba elvi okokból, aztán tudatosan ott is hagytuk, most viszont a foci EB idejére újra felhoztuk. A német-magyar meccset követően végignyomkodtam minden csatornát és akkor döbbentem rá, hogy milyen jó dolgom volt ezek nélkül az elmúlt fél évben.
Az említett rádiós és TV-s esemény mégsem teljesen független egymástól, mert mindkettőben ugyanaz zavar: a tartalom, vagy inkább annak hiánya...
Jópár hónapja már, hogy (kissé gúnyos köntösben, teljesen más szövegkörnyezetben) elhangzott egy megbeszélésen, hogy "minden csak kommunikáció kérdése". Nem, nem értek egyet ezzel. Legalábbis, ha igen, akkor már régen rossz. Éppen ez a baj az új Petőfivel, a kormány propagandával, vagy épp a sokszor sablonos marketing szövegekkel dolgozó reklámokkal és műsorokkal: a mondanivaló nélküli tökélyre fejlesztett kommunikáció. A Szélrózsát viszont azért is szeretem, mert itt nem minden a kommunikáció. Van üzenet, van mélység, van zene és sok-sok lehetőség. Számomra ez a Nagyon Szélrózsa.
NYISSZ/bálint

 

ÖTVENEGY - TESTVÉRI CSÓK

Alapvetően szeretek tegeződni. Szeretem, amikor a hittanos gyerekek, vagy a focizó srácok a Tettyén utánam kiáltanak, mikor letegeznek. Szeretem, mikor valami természetes közvetlenség alakul ki köztünk. Ugyanakkor ki nem állhatom a bratyizást, az uram-bátyámozást. A kötelező tegeződést azokkal, akikhez igazán semmi közöm. Sokszor nem tudom eldönteni, hogy az egyházban élő „testvérem” kifejezéssel is mit kell kezdenem. Mennyire vagyunk közel egymáshoz, tényleg testvérek vagyunk-e, vagy ez csak egy kiürült megszólítás? Kit szabad letegeznem, és ki az, akivel meg kell tartanom a két lépés távolságot mindkettőnk érdekében. A „testvéri csók” kifejezése sem jelent számomra bizalmat, inkább csak valami riasztó, visszataszító viszonyt sejtet, amiből jobb, ha kimaradok. A kép sok idősebb ember számára ismerős lehet (Brezsnyev és Honecker „szerelme”) Na, ez az, amitől Isten óvjon minket! Ugyanakkor van két szituáció, amelyben számomra elképzelhetetlen a magázódás. Az egyik, mikor valakit elküldesz melegebb tájakra, a másik az Istennel való párbeszéd. Egyik sem tűr semmi álságot és színjátékot.
NYISSZ/óz

 

ÖTVENKETTŐ - ÖSSZETARTOZÁS

Túldimenzionálni sem szeretném, de elbagatellizálni sem. Bár az alábbi oldalon (http://zacc.nlcafe.hu/…/ki-ne-akarna-buvar-kund-meruloforr…/) a Koppány-sütiforma és társai azért minden humorérzékkel rendelkezőt megmosolyogtat szerintem...
A kérdés, hogy ma kell-e mosolyogni. Nem biztos. Két éve a foghúzásommal kapcsolatban írtam erről (https://www.facebook.com/szelrozsaatya/photos/pb.617691454945600.-2207520000.1465039556./674802285901183/?type=3&theater), az az elvesztés talán jobban meghatározza a Trianon utáni érzést, mint ez a "party mix tál".
Mai felelősségünk szerintem az, hogy elmondjuk, nemcsak a Szélrózsára várjuk szeretettel erdélyi, kárpátaljai, felvidéki, őrvidéki és délvidéki testvéreinket, hanem minden emberi kapcsolatunkban szeretnénk hangsúlyozni - politikai szlogeneken bőven túl - a részekre szakítottság ellenére a nemzeti összetartozást.
NYISSZ/atya

 

ÖTVENHÁROM - LÉGYSZI

Nemrég mindkét telefonom egyszerre merült le, pedig legalább az egyikre nagy szükség lett volna, hogy megtudjam, hova is kell mennem. Ott álltam velük a város közepén. Volt is nálam töltő, csak nem volt hova bedugni.
Talán többen jártatok már így. Sőt, talán még többen jártatok/jártunk már úgy, hogy nem a készülék, hanem mi magunk merültünk le. Mert nem figyeltünk az akkunk jelzéseire. Vagy épp túlfeszítettük a húrt, gondolván hogy ez meg az még belefér. Persze aztán kiderül, hogy nem fér bele. És ott állunk totál sötét képernyővel/ábrázattal. Mert már késő. Használhatatlanok vagyunk.
És persze általában épp ilyenkor nincs idő se instant feltöltődni, se sírni, se kiborulni, se semmire. Mert tovább kell menni. Mert meg kell oldani, ami előttünk áll. Valahogy.
Hiszem, hogy ahogy érdemes besétálni egy pizzázóba két lemerült telefonnal, és egy „légyszi srácok” szókapcsolattal könnyíteni a helyzetünkön, úgy érdemes időnként a saját lemerült testünkkel, lelkünkkel, utolsó erőnkkel is kinyögni egy „légyszi srácok-ot”, ha többre nem is telik. Mert mindig van, aki tud segíteni. Mert mindig van, akit érdekel, hogy vagy és mit szeretnél. Mert bármit meg lehet oldani. Mert Isten terhektől szabadító ereje mindig és mindenütt jelen van. Mert a keresztény életben és közösségben a game over állapotot mindig felülírja egymás terhének hordozása.
NYISSZ/réka

 

 

ÖTVENNÉGY - SZÜLETÉS ÉS HALÁL

Lehet így is.
NYISSZ/atya

 

ÖTVENÖT - APASZETT

Mostanában meglehetősen sok ismerősöm/barátom örvendeztetett meg azzal a hírrel, hogy (újabb) gyermekük született. Ez azért is jó, mert azt hittem, hogy a kor (természetesen csak a sajátom!) előrehaladtával ezek a hírek majd háttérbe vonulnak, és mégsem!
Annak is örülök, hogy a legtöbb alkalommal az édesapa is ott volt felesége mellett, talán éppen ilyen képen szereplő szettel.
Azért is gondolkodom el ezen, mert nekem annakidején nem adatott meg, hogy ilyet viseljek, gyermekeink ugyanis valamiért csak a műtőben szerettek volna világra jönni Ave Ceasar felkiáltással 😉
Amit ez a kép mégis jelent nekem, az a TÁRS. Társ, aki ott van, amikor kell. Nem máshol, nem máskor. De jó lenne ezt mindig tudni, hogy mikor hol van az a hely, ahol lennem kell. Azt látom, hogy a születés és a halál ilyen, akkor legalább tudjuk.
Szeretettel ajánlom ezt a mai posztot az elmúlt hetekben szült lelkész kolléganőimnek és a gyülekezetünkben éppen most mindenórás kismamának!
NYISSZ/atya

 

ÖTVENHAT - ELSZALASZTOTT LEHETŐSÉG

Bródy János még azt énekelte, hogy "ne várd a májust, kedvesem", mi meg már búcsút is inthetünk ennek a hónapnak, hiszen néhány óra múlva keményen itt a meteorológiai nyár, két hónap múlva meg már (remélhetőleg) az idei Szélrózsás emlékeinktől lesz tele az üzenőfalunk...
Így ma azt kívánom, hogy ne maradjunk le semmiről:
- utolsó dolgozatok jól teljesítéséről
- osztálykirándulások maradandó élményeiről
- nyári tervezgetésekről
- Szélrózsa-regisztrációról
- szerződéskötésekről
- szerelmünknek vett virágról
- Isten (nemcsak) Nóénak mondott szaváról
Nehogy elszalasszuk az adódó lehetőségeket, mert ki tudja, hogy lesz-e még esélyünk. Tudod, táncolj úgy, mintha senki sem látna. Szeress úgy, mintha semmi sem fájna. Énekelj úgy, mintha senki sem hallana. Élj úgy, mintha a mennyország a Földön volna...
NYISSZ/atya

 

ÖTVENHÉT - FAGYIPÉNZ

Jön a nyár és egyre többet gondolok a fagyira. Hétvégén épp volt is alkalmam a soltvadkerti gombócokat újra megvizsgálni és az irigykedés fokozása miatt tisztelettel jelzem, még mindig kiválóak 🙂
Szóval a fagyipénz: talán 2-3 hete lehetett, hogy vasárnap délelőtt egy hosszabb autózásra kényszerültem és útközben egy rádiós istentiszteletet hallgattam. A prédikációban a lelkész arról beszélt, hogy ha az egy év alatt (globálisan értve) a fagyira elköltött összeget a szegényeknek, éhezőknek adnánk, megoldható lenne az éhezés és a mélyszegénység. Mondhatni övön aluli volt. Pont a fagyipénzt? Na ne már! Nincs valami más, ahol spórolhatnánk? Szerencsére (az egyébként alaposan felkészült) prédikátorunk tompította is gyorsan a bűntudatot ébresztő gondolatokat, hiszen többek között a fegyverkezés csökkentésére is kitért később. Persze ez gyorsan megnyugtatott, óó hát én azzal jól állok, még csúzlim sincs. Nem akarom elviccelni a dolgot, mivel kötelességünknek érzem a leszakadó régiók, a helyi gazdaságok, a harmadik, "nemigazánfejlődő" világ tudatos fogyasztásunk általi támogatását, az etikus bánásmódra való törekvést és a teremtett világ védelmét, és még lehetne folytatni a sort. Továbbá törekednünk kell arra is, hogy a kereszténység ne szakadjon el attól a ténytől, hogy jelenleg kb. 3-4 milliárd ember a gazdaság szemszögéből teljesen feleslegesen van a bolygón, mivel pénze nincs elég, hogy érdemben fogyasszon, másrészt az olcsó munkaerő gyakorlatilag már kiváltható robotokkal. Ez nem az ördög falrafestése, hanem a XXI. század, és erre figyelmeztetett a rádiós istentisztelet is. Beszélnünk kell az előttünk álló kihívásokról, Szélrózsán és azon kívül is, de a cselekedet nélküli diskurzus nem sokat ér. Szóval feladat van elég, ahogy szerencsére hazai fagylalt is, amit (remélhetőleg) nem 1000 km-ről szállítanak ide. Nem hiszem, hogy bűntudattal kell nyalni a fagyit a nyáron, de jó lenne, ha tudatosabban fogyasztanánk és élnénk. Nem csak ezen a nyáron.
NYISSZ/bálint

 

ÖTVENNYOLC - VÁLLALD!

Volt valaha olyan viselet, olyan kultúra, amely nem titkolta, hogy kicsoda. Nem rejtette el melyik faluból származik. Volt valaha olyan kultúra, amely büszke volt zenéjére, nyelvére. Aztán a faluból „felment” a városba, ahol azok, akik már ezt elveszítették, gyakran kinevették. Az egyen-semmilyen ruhába öltözöttek a népviseletet hordót! Volt valaha olyan, hogy a ruha hímzéséről, a dallamról, a tánclépésről, házak formájáról lehetett tudni, hogy ki készítette, ki építette. Aztán a beleszürkültek, a semmilyenek ezt kinevették, maradinak csúfolták. Most belegondolok, hogy mennyire hiányzik ez az egyértelműség a mai kommunikációból! Ez vagyok, vállalom, ezt kaptam, nem lehetek más. Engem soha nem zavart, ha valaki teljesen mást gondol, mint én, ha mindenről mást gondolunk! De ha valaki csak játszik velem, nem foglal állást, ha egyszer így, egyszer úgy nyilatkozik, az nagyon zavar. Izrael hitvallásának része, hogy „tedd jelként a homlokodra!”, azaz vállald!
NYISSZ/óz

 

 

ÖTVENKILENC - HOGYAN?

Most, hogy már kevesebb mint két hónap(unk) van hátra a 2016-os, 11. Szélrózsa Találkozóig, jó pár munkatársunk számára egyre inkább kérdésekből áll az élet. Nap, mint nap a képen láthatónál jóval kacifántosabb gondolatfelhőkre kell megkeresnünk a választ. És bizony előfordul, hogy azt mondjuk: meg. Hiszem, hogy mindez nem csak a Szélrózsa munkatársi-résztvevői kommunikációjára igaz, hanem ránk, egyen-egyenként is.
Mert néha magát a kérdést sem értjük.
Mert néha a kérdezőt nem értjük.
Mert néha fogalmunk sincs, hogyan kellene reagálni.
Mert néha könnyebb elviccelni vagy elbliccelni a választ.
Mert néha túl bonyolult a felelet.
Mert néha nem találjuk a megfelelő szavakat.
Hiszem és remélem, hogy néha ez megengedhető. Ahogy azt is, hogy próbálkozni kell.
Meg kell próbálni megérteni a kérdést.
Meg kell próbálni megérteni a kérdezőt.
Meg kell próbálni megtalálni a megfelelő reakciót.
Meg kell próbálni komolyan venni a másik ember kérdését.
Meg kell próbálnunk megfelelően felelni.
Mert a szándék szavakat szül. A szavak párbeszéddé válnak. A párbeszéd pedig közel visz. Egymáshoz. Önmagunkhoz. Istenhez. Egy értelmes kérdésekkel és válaszokkal teli élethez.
PS: A posztot Farkas Ervin Szélrózsa szállásokkal foglalkozó munkatársunknak ajánlom, akivel a kacifántosabb kérdések tisztázása előtt gyakran mondjuk egymásnak: Most nem fogsz szeretni. 🙂 Ilyenkor, ha a másodperc tört részére is, de mindig az eszünkbe villan, hogy a Szélrózsához és a főként az előttünk álló nyolc héthez bizony rengeteg szeretet kell. Ezután pedig valahogy mindig könnyebb releváns és konstruktív válaszokat adni.
NYISSZ/réka

 

HATVAN - ONLINE ELSZIGETELTSÉG

A gimiben amolyan lázadásként két kitűzőt hordtam rendszeresen az iskolatáskámon. Az egyiken az volt, hogy "nem vagyok paraszt, csak messze lakom a várostól" - utalva ezzel arra, hogy nem bonyhádi vagyok, hanem teveli. A másik kitűzőn pedig az volt, hogy "minél több emberrel találkozom, annál jobban szeretem a kutyámat" - azt hiszem ez nem szorul magyarázatra. Mára már úgy áll a helyzet, hogy a fővárosban élek és sajnos a (falucskámban lakó) kutyánk is elhunyt nemrégiben. Mivel meglehetősen zavar mind e kettő tény, olykor-olykor átfut az agyamon a gondolat, hogy el kéne menni bogyógyűjtő remetének. Mivel erre jelenleg nincs időm, a Föld Sója meg a Szélrózsa pedig egyre inkább a mobilomhoz és a laptopomhoz köt, így néha úgy érzem, hogy a képhez látható "kényszer-online-remeteséghez" közelebb állok, mint a bogyógyűjtéshez. Na jó, azért nem ennyire súlyos a helyzet, de azért is örülök, hogy ez a kép szembejött velem, mert jól jelképezi, hogy miben is rejlik az egyes találkozások ereje. Talán abban, hogy az írott szó személyessé válik, a kotta "megszólal", az e-mailből valódi találkozások lesznek és a képen látható elszigeteltségből (legyen az online- vagy lelki elszigetelődés) valami hidakkal átszőtt és csónakokkal teli gyönyörű tenger marad.
NYISSZ/bálint

 

 

HATVANEGY - AUGUSTEUM

Az elmúlt héten Lipcsében, a város főterén az Eric van Egeraat tervezte egyetemi épületben jártam. Üdítő meglepetés volt az egykori gótikus templom funkcióinak és a már-már futurisztikus környezetnek az illeszkedése. A tér profán és szakrális célokat is szolgál, egy fedél alatt ad kortárs otthont a tudománynak és a vallásnak. Konferenciák, kulturális események, istentiszteletek magától értődő természetességgel férnek meg egymás mellett. Imponáló ez a többrétegűség. A kizárólagosság helyett az összekapcsolódás. Az erőltetettség helyett a könnyedség. Mint ahogy talán az örökkévalóságban, a kézben tartott végtelenben együtt van a múlt, a jelen, a jövő. A stílusok, a műfajok, a nyelvek, a felismerések, az érzések, a kapcsolatok, küszködések és eredmények. Ahogy Isten lát minket, nemcsak egy adott időpillanatot kiragadva az életünkből, hanem teljes valónkban, minden rétegünkben, ahogy lehet; mi sohasem önmagunkat.
NYISSZ/sg

 

HATVANKETTŐ – A SZAVAK EREJE

Nemrég láttam a Facebookon ezt a kisfilmet:https://vimeo.com/165401928 és nagyon megfogott. „Élet és halál van a nyelv hatalmában.” – olvashatjuk a Példabeszédekben is. Egy nő kb. 20.000 szót ejt ki naponta, egy férfi kb. 7.000-et. De most nem a kettő közötti mennyiségi különbségről szeretnék veletek együtt gondolkodni, hanem arról, hogy nem mindegy, hogy ez a több ezer kimondott szó, amit naponta kiejtünk, milyen?! Sok olyan szülőt ismerek, mint ebben a filmben is, akik a szavaikkal felemelik gyermeküket, akikről már mások lemondtak. És igen, sok olyan szülőt is, de tanárt, barátot, osztálytársat és még folytathatnám a sort, akik rombolnak, ölnek a szavaikkal. De most mégis, jó erre a szavakban rejlő felemelő erőre gondolni.
Az elmúlt napokban több bejegyzés is szólt a sportról, a szurkolókról, akik csapatukat biztatva segítik őket a győzelemhez. Az öt éves Bori lányom egy cirkuszi előadás hatására artistának készül, úgyhogy most mindenen lóg, és mászik. Persze az ikertestvére is utánozni akarja, de nem mindig sikerül neki. Bori ezt észrevéve hangosan kezdte biztatni testvérét, „Ne add fel! Meg tudod csinálni!” És valóban, a biztatás hatására sikerült a produkció.
A szavainknak ereje van. Éltető vagy romboló. Rajtunk áll a döntés, hogy mire használjuk. Adja Isten, hogy az ajkunkat elhagyó szavak áldássá legyenek.
NYISSZ/lilla

 

 

HATVANHÁROM - SZÜRREÁLIA

Valahol Morbidisztán hegyének megmászása után, Abszurdia és Szürreália határán létezik ez a műtárgy. Nem mondanám, hogy jó érzés ránézni, azt viszont igen, hogy végtelenül gazdag szimbolikával bír. Láthatjuk a Messiás kifeszített testét, a kezeket vaskos bilincsekkel megfeszítő szíjat, és a köveket, amik önmagukban sem a könnyedséget hordozzák, együtt azonban végtelen súllyal nehezednek ránk.
Hitem szerint talán azért is, hogy az installáció magával vigyen Abszurdisztánba, ahol szörnyülködve szemlélhetjük, milyen könnyen fogjuk meg néha magunk is azokat a köveket (borút, csalódottságot, dacot, kivagyiságot, értetlenkedést…), és célozzuk meg vele Jézus nevében a másikat. Mert annyival egyszerűbb, mint tovább merészkedni.
De aki valaha is érezte már úgy, hogy efféle zord tájon jár, annak érdemes kicsit tovább szemlélni a fenti alkotást és hagyni, hogy Szürreáliába vezessen. Arra a helyre, ahol ezek a kövek bántó- és büntetőeszközök helyett sokkal inkább saját töredékességeinket, bizonytalanságunkat, félelmeinket, berögződéseinket jelenítik meg. Itt – a keresztények földjén - ugyanis, némi bátorsággal valóban betehetjük élettelen terheinket, köveinket abba a bizonyos csúzliba, lélekben jó erősen belekapaszkodhatunk Jézusba, és elhajíthatjuk őket valahova nagyon messzire, a semmibe, a pusztába – talán a Golgotán túlra -, ahol súlytalanná válnak.
NYISSZ/réka

 

 

HATVANNÉGY - HOKI

Bevallom, a hoki sosem volt a kedvenc sportágam, mert zavar, hogy a mérkőzés kb. 80%-ában nem látom a korongot. De mivel ezen az oldalon is megvallottam már (https://www.facebook.com/szelrozsaatya/photos/pb.617691454945600.-2207520000.1464033441./630612786986800/?type=3&theater), hogy ifjúkoromban sportriporter szerettem volna lenni, így meglehetősen lenyűgözött a mostani jégkorong-vébén legalább két különböző dolog.
Az egyik természetesen a magyar válogatott szurkolótábora volt, akik nemcsak a fehéroroszok elleni győzelemnél, hanem minden lehetséges pillanatban sportszerűen és elkötelezetten buzdították és éltették a mieinket, és ezzel nem véletlenül váltak a nemzetközi sajtó pozitív példájává is!
A másik pedig egy 18 éves fiatalember, aki alig egy hónapja vált nagykorúvá. Most pedig őt választották meg az A-csoportos felnőtt világbajnokság legértékesebb játékosává. Patrik Laine nyakába ugyan nem aranyérem került, hanem ezüst, de a lőtt 7 góljával, 5 gólpasszával ő lett az MVP, ami miatt sokan csak Szent Patrikként kezdték emlegetni. Finnes barátomtól kapott képen pedig "Luterilaine" néven került ábrázolásra, merthogy a kapcsolat többrétű. Nemcsak a testtartás és fizimiska,hanem az evangélikusság, és az 500 éves reformáció-évfordulóra való készülés egyaránt.
Adja Isten, hogy sok ilyen 18 éves lehessen áldássá azzal a tehetséggel, amit Istentől kapott. Akarsz Te lenni a következő?
NYISSZ/atya

 

HATVANÖT - ENYÉM-TIED FAIR PLAY

Ha jóbarátot, a google-t kérdezed, hogy mi a fair play, akkor most Sárosi Laura képe jön elő. Egyébként egy elvont fogalom, ami szép lassan a múzeumok vitrinjeit díszíti. De Laura életre keltette, arcot adott ennek a fogalomnak. Egy lány, aki gondolkodás nélkül odaadta a tartalék cipőjét az ellenfelének, aki ezek után legyőzte őt.
A FB-on egy közös ismerősünk van, hisz pécsi lány. Talán korábban találkoztunk is, hisz Rozi lányom is tollasozott majdnem egy évig, jártunk párszor az ország első tollaslabda csarnokában. Sőt, van a gyülekezetben két leány, akik szintén nagy reménységei a sportágnak. Így aztán mondhatom, hogy a mi lányunk. Talán hasonló eredményre jutnék, ha Jakabos Zsuzsit keresném, hisz ő is pécsi. De valójában Kapás Bogival és Cseh Lacival is hasonlóan érzek, Katinkáról meg ne is beszéljünk. Egyből a miénk az összes, ha tetszik, amit csinálnak, ha győznek. A mi fiaink, a mi lányaink. Most nagyon jók, most győznek, most híresek, most szépek, most büszkék vagyunk. Nincs is ezzel semmi baj, sőt nagyon is szép ez. Csak az jutott az eszembe, hogy az se lenne rossz, ha akkor is keresnénk a kapcsolatot, ha veszítenek, ha nem lehetünk rájuk büszkék. Mert valahogy mi is azt szeretnénk, ha nem csak sikereinkben lennének barátaink, sőt.
NYISSZ/óz

 

HATVANHAT - ANTIIDIOTIKUM

Hiszek a placebo hatásában.
Hiszek abban, hogy a tudatom erősebb annál, mint amilyen kémiai folyamatok végbeme(het)nek a szervezetemben.
Ezért bátran felíratnám sokaknak a képen szereplő gyógyszert. Vagy vitamint, vagy táplálékkiegészítőt, ki minek nevezné.
Azt gondolom, hogy minimális mellékhatással a következő kedvező folyamatokat indíthatja el a szervezetemben:
- megtanulok odafigyelni másokra
- el tudom engedni saját magamat a középpontból
- óv a szélsőséges viselkedéstől
- felmutatja a reményt, hogy van visszaút
A kérdés, hogy észreveszem-e, mikor kell beszednem, ill. eljutok-e a szakemberig azzal a kéréssel, hogy valami ilyesmire szükségem van?
Az a reményem, hogy mindig vannak és lesznek is olyan emberek a környezetemben, akik felmutatják számomra azt a kártyát, hogy "most kérj segítséget!" Az a reményem, hogy az idei Szélrózsán is oda tudunk figyelni egymásra, és szükség esetén továbbirányítani a ránk bízottakat.
NYISSZ/atya

 

HATVANHÉT - PROGRAMTÁBLA

Leültem, hogy megírjam a mai posztot, amit már tegnap elhatároztam, hogy a honlapunkon szereplő "napi bontásról" fogok írni, hiszen hál'Istennek folyamatosan kerülnek fel a különböző programok, napról napra bővül a lista.
Ki is találtam hozzá szójátékként a "pibon" címet, mert mostanában nagycsoportos kisfiam elkezdett írni (!), és természetesen szóközöket még nem hagy szavak között, így az ő stílusában egész jól működött volna a napi bontás közepe.
Aztán most látom, hogy a honlapon megváltozott a fejléc, és immár a http://szelrozsatalalkozo.hu/programok/programtabla/ oldalon találhatjátok a valóban óráról órára bővülő idei kínálatunkat, és elég sokan el is kezdtétek osztogatni.
Ezek fognak bekerülni a készülő programfüzetbe is, amelyből még természetesen csak az előzőt tudom kép formájában idehozni, de higgyétek el, rajta vagyunk az idein is...
Ezzel a hihetetlen elkötelezettséget mutató fotóval köszöntem el egyébként 2014. július végén az első nyisszantáskörtől, de Dorina körmei még mindig lenyűgöznek. Kicsit aggódom is azt idén, hogy a 11.-et, a csodás pitypangot vajon hova fogja felapplikálni?
Böngésszétek hát a programtáblát és regisztráljatok az idei találkozóra!
NYISSZ/atya

 

 

HATVANNYOLC - ÉSATELELKEDDEL

Majd' két hete lemaradtam erről, amikor konkrétan a napja volt, de azt gondolom, mégsem szeretném kihagyni. Néhány napja ugyanis elém került az az előadás (szöveg + videó:http://www.evangelikus.hu/node/5668), amit tavaly ilyenkor tartottam Balatonszárszón, és ennek az az egyik első pontja is pontosan erről szól.
A keretről. Arról, amit én gondolok a liturgiáról. Nem többről és nem kevesebbről. Azóta kaptam egy új impulzust ÓZ barátomtól (ld. az őüzenőfala), ami újra elgondolkoztatott...
A szójáték (4th/force = 4./erő) sajnos magyarul nem ül, de talán a nyelveken szólás kegyelmi ajándékát ily limitált módon mindenki megkapta, így értjük, hogy igazából mit is kívánunk egymásnak. Yoda mester kolláréja pedig talán még alulról súrolja csak a blaszfémia határát, így mindenki elgondolkodhat azon, hogy mit is jelent számára a liturgia. Templomban vagy tóparton, színpadon vagy kilátónál.
Az erő legyen veletek!
És a te lelkeddel!
NYISSZ/atya

 

HATVANKILENC - HISZTÉRIA

Egyes számú tény: Szeretek Magyarországon élni.
Kettes számú tény: Szeretem, hogy magyarnak születtem.
DE: amikor azt látom, hogy kedves nemzettársaim ismét nemet mondtak a gondolkodás nevű csodálatos folyamatra, akkor nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek.
Itt van például Barna Illés. Vagy az internet szerint Illés bácsi. 78 éves cukrászmester, akinek létezéséről egy héttel ezelőttig sokan nem is tudtak, esetleg a Gödöllő környékiek szájszegletében jelent meg egy kis mosoly, hogy milyen sokat fagyiztak ennél a múlt rendszerből itt ragadt atyánkfiánál. Eddig rendben is van, csak hát most valaki feljelentette, hogy a higiénia hagy némi kívánnivalót maga után, az öreg meg vállalta, hogy OK, akkor bezár. De nem ám úgy az én - fenti csodálatos folyamatra nemet mondó - honfitársaim, akik FB-csoportot, számlaszámot, kitudjamégmit hoznak létre a bót megmentésére! Mert hát nem hagyhatjuk, hogy a bácsi élje megérdemelt nyugdíjas éveit (kicsit sírdogálva persze - hogy máshogy?), meg kell mutatni, hogy nekünk szükségünk van erre a retró-előtti ambience-ra, és hajtsuk bele egy olyan hisztibe, amibe magától eszébe sem jutott volna belevágni...
Félreértés ne essék, vannak olyan ügyek (hohó, de mennyi) a mai Magyarországon, amelyekben a hatalom megeszi a kisembert. Szerintem ez nem az. Szerintem.
Azt a bölcsességet kérem az Úristentől, hogy képesek legyünk különbséget tenni ezek között. Hiszem, hogy az idei Szélrózsán is kaphatunk muníciót ahhoz, hogy a fent kétszer is említett csodálatos folyamatra ne kelljen nemet mondanunk.
NYISSZ/atya

 

HETVEN - ELSŐ

Amióta az eszemet tudom, ez az egyik első hazai gyümölcs, amit megkóstolok tavasszal. Nem túl nagy, kissé világos, nem olyan édes mint a későbbi fajták, mégis valami egészen sajátos zamata van számomra. Hiszen ez a cseresznye első zsengék egyike. Márpedig az elsők különlegesek. Mert magukban hordozzák a frissességet, az újat, az izgalmat, a változatosságot, a lehetőséget. Sosem tudhatjuk, mit rejt magában egy-egy ilyen „első” alkalom. Az első lépések, első csapatjáték, első vizsga, első szerelem, első nyaralás, első defekt, első cseresznye, első munka, első gyermek…és még sorolhatnám.
Vannak olyanok, amikre később legszívesebben nem is emlékeznénk. Bár hiszem, hogy jóval több olyan első élményünk van, amit szeretettel és örömmel hordozunk.
Viszont, ahogy az egyenlők közt is léteznek egyenlőbbek (sokszor bárcsak ne kellene ezzel számolnunk), úgy (hála Istennek) az elsők közt is léteznek különlegesebbek. Ilyen számomra a Szélrózsa is. Mert hiába nem az idei lesz az első, mégis minden találkozó tartogat valami elsőt nekem, és neked is. Talán az első táncházat. Talán az első sikeres kijutást egy Exit-szobából. Talán az első Kaukázus vagy Közel-koncertet. Talán az első főelőadáson való részvételt. Talán az első sátrazást. Talán az első szíved megérintő bizonyságtételt. Talán az első családos Szélrózsát. Talán az első áldást. Talán az első hajnali dicséretet a Sástó partján. Talán az első feladatot friss munkatársként.
Talán még te sem tudod mit is pontosan.
Talán el kellene jönnöd!
NYISSZ/réka

 

HETVENEGY - PÜNKÖSD HÉTFŐ

Érdekes ünnep a pünkösd. Picit megfoghatatlannak tűnik, mégis olyan közeli. Ahogy lángra kap a szív, megnyílik a lélek és a száj, aztán ahogy kilépnek a házból a tanítványok, ráadásul mindenki érti is, hogy mit mondanak. Hmm, kissé álomszerű, szívesen átélném a leírtakat. Úgyis mint tanítvány, de úgyis mint hallgatóság. Azt hiszem erre lenne szüksége az egyháznak és az embereknek ma is. Jó lenne újult erővel, friss lelkesedéssel, kilépni a sótlanságból, a bezártságból, a tömegek számára is érthetően megfogalmazni az üzeneteket. A pünkösdi lelki erőgyűjtésről eszembe jut még a korábbi Gábriel számunk mellett a képen látható templom-sószóró is. Ahogy a Föld Sója találkozóra készülő (a szolnoki evangélikus templom mintájára megformált) sószórók valóban képesek lesznek ízt és egyben értelmet adni az ételnek a bennük lévő só által, úgy kell nekünk is, mindenkinek egyaránt egymáshoz szólni és a pünkösdi lelkülettel, hittel egymáshoz szólni és persze egymást megérteni. Legyen az fiatal vagy kevésbé fiatal, elcsüggedt vagy épp túlpörgött, Szélrózsás, Föld Sójás, vagy épp egyik sem. Hallgatni, szólni, megérteni, lelkesíteni, megújulni.
"...Ifjú szívem lángsugarakkal
Újra dalol szép szavaiddal
Szárnyaló jó hír tüze terjed
Szelek szárnyán szálljon a lelked"
https://youtu.be/jjiZwn7D7u4
NYISSZ/bálint

 

HETVENKETTŐ - ST. TOTTERINGHAM'S DAY

Először arra gondoltam, hogy ezt úgy se értheti mindenki. Hogyan is érthetné ezt egy focit, sportot nem szerető, vagy egy Liverpool szurkoló, egy Manchester szimpatizáns. Egy Reál Madrid, vagy Barca szurkoló sem tudja ezt az érzést, hisz ők jobban hozzá vannak szokva győzelemhez, mint mi. Hogyan is érthetnék, de hát PÜNKÖSD van. Ilyenkor lehet érteni, amit máskor nem. A mai nap a „St Totteringam’s day", az a nap, amikor az angol bajnokságban biztossá válik, hogy a Csapat, az Arsenal a Tottenham előtt végez. Az idén megtörni látszott ez a hosszú hagyomány. De mai nap megtörtént ismét a csoda. Tudom, tudom, ezt nem érti mindenki, de hát mikor reménykedjek abban, hogy mégis. Talán elkezdjük érteni nem csak a másik szavait, hanem a másik ember bánatát és örömét is. Értjük, pedig az nekünk nem is öröm. Sőt nem csak értjük, hanem örülünk is neki. Talán minden más esetben is valami hasonló dologról van szó. Először nem értjük, aztán már a másik bánata is fáj, másik öröme is feldob. Szóval, örüljetek!
NYISSZ/óz

 

HETVENHÁROM - EUROVÍZIÓ

Eddig nem igazán foglalkoztam azzal, hogy az európai dalfesztiválnak van témája meg logója, de az idei most elém valamiért elém került.
Természetesen nehéz nem észrevenni a pitypang mintájában az idei Szélrózsánk arculatához való hasonlóságot. Kétség nem fér hozzá, grafikailag szépen megtervezett és igényesen kivitelezett történetnek néz ki ez a Come together (Jöjjünk össze /Gyertek együtt) mottó, valami azonban mégis zavar benne. Aztán rájöttem: az irány.
Hiszen a pitypangnak éppen az a lényege, hogy az ún. gazdanövényről leválnak ezek a magok, és megtalálják azt a helyet a világban, ahol kifejtik hatásukat. Ezért passzol az "Áldás leszel"-hez. És számomra ezért nem passzol a kámtugederhez. Hiszen nem látott még olyat a világ, hogy ezek az önálló magok összeállnak újra egy bóbitává... ötletnek jó, de akkor valami más képi világ kellett volna hozzá. Két éve egyébként mi éppen ezért a disszonanciáért vetettünk el az akkori Szárnyalj!-témához egy pitypangos arculat-verziót.
Lényeg a lényeg, a pitypang-ábrázolásban csodálatos lehetőségek vannak. Remélem, hogy mindannyian meglátjuk a gazdanövényt, a keresztet is formáló forrást a Szélrózsás-logónkban, és észrevesszük azt is, hogy a mi magjainkat hova sodorja a (pünkösdi?) szél, hogy valóban ott legyünk áldássá, ahol az Úristen látni akar bennünket.
NYISSZ/atya

 

 

HETVENNÉGY - MEGBOCSÁJTÁS

Napok óta küzdök azzal, hogy kell-e erről írni vagy nem. Lehet-e jól megszólalni vagy csak olaj a tűzre, és mindenki úgyis kénye-kedve szerint ferdíti a leírt szavakat.
Aztán arra jutottam, hogy lehet objektívan írni. A Kiss László - Takáts Zsuzsanna-ügyről valószínűleg nem, de a megbocsátásról igen. Az előző üggyel kapcsolatban találtam egész tartalmas és olvasásra érdemes írásokat, amelyek arról szóltak, hogy ne relativizáljuk a bűnt, ne mentsük fel az elkövetőt ismertsége és későbbi teljesítménye alapján; meg arról, hogy az erőszak nem a szexualitásról szól, hanem a hatalomgyakorlásról és az áldozat tárgyként való kezeléséről, ezek rendben vannak. De valahogyan az összes írás végén ott volt az, hogy van, amit nem lehet megbocsátani, pl. a nemi erőszak ilyen. Most lehet, hogy jónéhány olvasót elveszítek, de én meg azt mondom, hogy nincs ilyen.
Hadd hozzak ide példaként egy meglehetősen erős üzenetű könyvet, amelynek szerzője Desmond Tutu, Nobel Béke-díjas anglikán érsek, akit Nelson Mandela, Dél-Afrika első fekete elnöke a fehér uralom után nevezett ki az általa létrehozott már nevében is merész ’Igazság és Megbékélés Bizottság’ élére. Mandela így próbálta megállítani a bosszúlavinát, ami több országban is természetszerűleg megindult, miután az elnyomott népcsoport átvette az uralmat elnyomóik fölött.
A szabály egyszerű volt: ha egy fehér rendőr vagy katonatiszt önként vállalta a sértettekkel való szembesítést, bevallotta tettét és teljes mértékben elismerte bűnösségét, akkor nem indítottak ellene bírósági eljárást, és nem ítélték el.
Tutu könyvének egyik alaptétele, hogy a megbocsájtásra nem az elkövetőnek van szüksége, hanem nekünk, akik a szenvedők székébe ülünk bele. Tutu szavaival „megbocsájtás nélkül odaláncolódunk ahhoz a személyhez, aki ártott nekünk… amíg meg nem bocsájtunk annak, aki fájdalmat okozott nekünk, boldogságunk kulcsa az ő kezében marad; ő lesz a mi börtönőrünk. Amikor megbocsájtunk, újra a saját kezünkbe vesszük a sorsunk és az érzelmeink irányítását.” (22. o.)
Négy pontban foglalja össze Tutu a megbocsájtás (de szép így j-vel!) útját:
1. Elmondani a történetet.
2. Néven nevezni a fájdalmat.
3. Felajánlani a megbocsátást.
4. Megújítani vagy elengedni a kapcsolatot.
Akár azt is feltételezhetjük, hogy Takáts Zsuzsanna is ezt tette. Az RTL kamerái nélkül számomra is hitelesebb lett volna, de miért ne lehetett volna így? A harmadik pont döccenője miatt vagyok bizonytalan, hiszen az ügyvédi javaslatra megérkezett bocsánatkérés őszintesége nehezen mérhető, de a többi teljesült.
Amit a mai poszttal szerettem volna megvallani, az az, hogy szerintem megbánt bűnre minden esetben létezik megbocsájtás. Jével.
NYISSZ/atya

 

 

HETVENÖT - ALVÁS

Valamiért azt gondolom, hogy ehhez a képhez sokan tudnak kapcsolódni:
Édesanyák...
Édesapák...
Szakdolgozók...
Vizsgaidőszakot kezdők...
Érettségizők...
Nyelvvizsgázók...
Határidőre dolgozók...
Szélrózsa szervezők...
Hiányzik. Hiányzol.
Az én szervezetem is időről időre jelez. A héten is jelzett. Azt mondta: állj. Meglehetősen csúnyán tette ezt, lehetett volna finomabb is, de lehet, hogy abból nem értettem volna.
Így viszont én is átélhettem a hiány beteljesülését. És nincs is jobb annál, amikor újra jóba leszel azzal, akivel az évek során hadilábon álltál. Amikor kibékültök, amikor elismered a hiányát, ő pedig megérkezik. Megérkezik és órákat együtt töltetek. Nyolc-tíz órát, hogy valóban minőségi legyen a találkozás.
Hát valami ilyesmi hiány-beteljesüléseket és minőségi találkozásokat kívánok én mindenkinek az elkövetkezendő hetvenöt napra!
NYISSZ/atya

 

HETVENHAT - INGYENES

Erdélyben egy jelentősebb autós pihenőhelyen, az egyik vendéglő terasza előtt olvasható ez a tábla, rajta a felirat. Egyébként elég kietlen hely, nyári időben valóban jólesik, ha itt árnyékba húzódhat a fáradt utazó. A tulajdonos irigylésre méltó módon, agyafúrt székely humorral szab házirendet, még mielőtt bárki bármit kérdezhetne. Ez a mondat nem tilt, inkább invitál, mégis a tudtunkra adja a játékszabályokat.
Hiszen végül semmi sincs ingyen. Mindennek ára van. Mert valakinek az ideje, erőfeszítése, odaszánása, munkája, kreativitása, pénze, idegrendszere, egészsége, áldozata, odaadása, szeretete, hite, bátorsága, élete a fedezete mindannak, amire rá van írva: „ingyenes”.
Így van ez az árnyékkal, de még a kegyelemmel is.
NYISSZ/sg

 

HETVENHÉT - FÁK

Ma van a Madarak és Fák napja. Ma van a mentők napja is Magyarországon, sőt, a polgári házasságkötésem évfordulója is ma van. Ebből a sok jeles eseményből mégis a fákat szeretném közel hozni hozzátok.
Szeretem a fákat. Olyannyira, hogy nagyon sok fényképemen szerepel fa, de még a gmail-es hátteremen is egy magányos fa áll. A fák termelik a létezésünkhöz elengedhetetlen oxigént. 1 fa egy ember éves oxigénszükségletét termeli meg. 1 személyautó 20 ember szükségletét használja el 100 kilométeres távon kb. 1 óra alatt.
Isten a teremtéskor ezt mondta az embernek: „Íme, néktek adok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát” Nekem ebben a mondatban az is benne van, hogy ami az enyém, arról gondoskodnom kell, arra vigyáznom kell. Az idei Szélrózsán is lesz ÖKO-sátor, ahol gondolkodhatunk a ránk bízott Föld megóvásán is.
„Áldás leszel” - Legyünk áldás a Föld fáinak is, vigyázzunk rájuk, mert az életünk múlik rajtuk.
NYISSZ/lilla

 

HETVENNYOLC - MEGMENTVE, DE...

...összetörve? Mi van a kezedben? Miért vagy hajlandó küzdeni fáradságot nem kímélve? Hajlandó vagy Te magad is összetörni, csak azért, hogy a váza egyben maradjon? És vajon utána össze tudod szedni magad, ragasztható vagy? És azt hagyod, hogy más összerakjon? Egyáltalán megéri a küzdelem? Érdemes?
Nem tagadom, olykor úgy érzem magam, mint a képen a kéz. Elfáradok, elcsüggedek, csalódok, összetörök a feladatok között, mégis azt hiszem érdemes küzdeni, vázákat megmenteni, hiszen a megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki és [szabadon folytatva] a vázákba friss virágokat tesz, amelynek láttán az összetört kezek újra összeforrnak.
NYISSZ/bálint

 

HETVENKILENC - MERT NINCS VISSZAÚT, CSAK ÚT VAN!

Konfirmandusaimmal a jeruzsálemi templomról beszélgettünk. Hogy már majdnem 2000 éve, hogy Titusz hadvezér lerombolta és azóta sem építették újjá. Azt kérdezték tőlem, hogy miért nem építik újjá, nincs rá elég pénz? Háát…, pénz az volna, – mondtam - de imádkozzunk azért, hogy ez ne történjen meg, mert az valószínűleg nagy kalamajkát vonna maga után. Hiszen a régi templom helyén két mecset is áll, az Al-Aksza mecset és a Sziklamecset. Hogy felépülhessen a templom, ezeket le kellene rombolni. Aztán elgondolkoztam ezen. Milyen érdekes azért imádkozni, hogy ne történjen meg valami, ami egyébként igazságos lenne. Ne állítsanak helyre valamit, amit igazságtalanul romboltak le, ne szerezzenek vissza valamit, amit elraboltak, kisajátítottak, elkoboztak, mert ez újabb fájdalmakat és szenvedést okozna. Akármilyen fájdalmas, de ki kell mondani, hogy a dolgokat nem lehet visszaállítani, nem lehet visszacsinálni semmit. Mert nincs visszaút, csak út van.
Eszembe jut, amit József Attila írt:
„s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.”
Ez nem igazságszolgáltatást és az egyik győzelmét jelenti a másik felett, hanem annak a felismerését, hogy az a „dolog”, ami elválaszt bennünket, ami miatt vitatkoztunk, az közös dolog, az neked is „dolog”.
NYISSZ/óz

 

NYOLCVAN - NEVESS!

Kár lenne tagadni, hogy nem mindig van kedvünk nevetni. Mert épp nem sikerült kialudni magunkat, bedöglött az autó, dolgozatra kell készülni, hosszú a sor a szombati bevásárlásnál, nincs elég időnk, amit a szeretteinkkel tölthetnénk, ötven méterrel a bejárati ajtó előtt ránk szakad egy zápor, elfogytak Szélrózsán a hotelszobák…és még sorolhatnánk az változatosabbnál változatosabb indokokat.
Hirotoshi Ito szürrealisztikus munkái azonban emlékeztetnek, hogynevetni bizony érdemes. Akkor is, ha épp úgy érezzük, kiszúrtak velünk. Akkor is, ha tehetetlenné válunk egy adott helyzetben. Akkor is, ha túl nagynak tartjuk az előttünk álló feladatot. Akkor is, ha versenyt futunk az idővel. Akkor is, ha kimerültek vagyunk. Akkor is, ha egy darab kőnek érezzük magunkat.
Ha ránézünk ezekre a nevető kövekre, szinte kiáltanak helyettünk (vö. Lk 19,40). Kiáltanak, hogy ne érezd magad a körülmények áldozatának. Kiáltanak, hogy meg tudod csinálni. Kiáltanak, hogy nevetni jó, mert a vidámság életet visz beléd. Kiáltanak, hogy nevesd el magad, és mindent egy kicsit jobb színben látsz!
NYISSZ/réka

 

NYOLCVANEGY - REGISZTRÁCIÓ

Mérföldkő. Ma egy újabb jelentős mérföldkő.
Mérföldkövek mellett megyünk, suhanunk, vánszorgunk, lépünk - éppen hogy... -, haladunk el a szervezés során.
Azt gondolom, az előregisztráció megnyitása mindenképpen egy jelentős mérföldkőnek számít. Ma délutántól egészen konkrétan tudtok jelentkezni a nyári találkozóra. Egészen június végéig.
A honlapon a program menüpontban napról napra egyre több vendéget fogtok látni, és ezek alapján is tájékozódhattok, hogy mikor is szeretnétek jönni. Persze remélem, hogy minél többen végig jelen lesztek a találkozón, hiszen a Szélrózsa-érzés 20 éve így az igazi: sátorral (úgy szállásdíj sincs), két hétig még szuperkedvezményes hetijeggyel, guszta ebéddel, és természetesen jobbnál jobb programokkal várunk.
Ideírom a linket is: http://szelrozsatalalkozo.hu/regisztracio/
Az az álmom, hogy úgy zárjuk le július 4-én az előregisztrációt, hogy van egy kb. kétezer fős közösség egyházunkban, akik úgy indulnak majd július végén a Mátrába, hogy meghallják az Ábrahámnak szóló isteni biztatást: Áldás leszel!
NYISSZ/atya

 

NYOLCVANKETTŐ - ESÉLY

Már jónéhány hete lementettem ezt a képet, hogy majd felhasználom itt, és ma - bár semmi konkrét évforduló vagy hasonló - eljött az ideje.
Ez egy brazil fiú (sajnos a nevét nem tudom), aki a hegedűtanára temetésén játszik. Annak az embernek a sírjánál, aki kiemelte a nyomornegyedből. Kiemelte, és azt mondta, hogy tehetséges vagy, neked zenélni kell. Nem koldulásból, bűnözésből kell megélned, mint esetleg tették őseid, vagy a környezetedből sokan, hanem megmutathatod, hogy kaptál Istentől valami olyan talentumot, amivel te magad boldogulhatsz ebben a világban, amivel te lehetsz áldás mások számára.
A fiú szemében a könnyek - természetesen a gyász szomorúságán túl - a hála könnyei.
Ma arra hívlak Benneteket, hogy gondoljatok egy olyan személyre, aki rámutatott a ti életetekben arra, hogy áldássá lehettek Istentől kapott ajándékaitokkal. Akár élnek, akár előrementek, értük szóljon a mai hegedűszó.
NYISSZ/atya

 

NYOLCVANHÁROM - ÖNKRITIKA

Úgy látszik, mostanában a kritika meglehetősen nagy szerepet játszik az életemben, legyen az akármilyen irányú...
Nem sok ilyen próbababát látunk az üzletekben. Vajon miért?
Pedig ez a kombinációt pontosan azokra van képzelték el az öltöztetők, akik belülről nagyjából így töltik ki az inget és a nadrágot. Vagy talán pontosan így. Miért kellene nekik megnézni egy olyan bábun, akinek széles válla van, keskeny csípője és lapos hasa? Miért ne lehetne egyilyen valóság-közeli helyzettel modellezni az ideális vásárlót? Nem a vágyottat, hanem az átlagost. Nem a kívánt állapotot, hanem a valósat?
Nekem tetszik. Nem a sörhas, hanem az őszinteség. Az, hogy kiállítva is felvállalunk valami olyat, ami természetes. Nem kritikusan, hanem önkritikusan. Hogy aztán őszintébb tekintettel és akár önfeledtebb mosollyal tudjunk tükörbe nézni.
Mert tükörbe nézni fontos. Hiszem, hogy az idei Szélrózsa is erre hív bennünket. Hogy tükörbe nézve, Istentől kapott ajándékaimat elfogadva - nem a vágyott után ácsingózva - meghalljam azt a suttogást, hogy én is áldás lehetek. Úgy, ahogy vagyok.
NYISSZ/atya

 

NYOLCVANNÉGY - POLITIKAILAG KORREKT

Szerintem John Cleese bölcs ember.
A kiemelt képen a divatos PC-vel kapcsolatban azt mondja, hogy "Ha képtelenek vagyunk kontrollálni saját érzelmeinket, akkor egy idő után mások viselkedését próbáljuk meg kontrollálni.", de ha megnézitek az egész videót (https://www.facebook.com/BigThinkdotcom/videos/10153596674478527/), kedves angolul értő barátaim, akkor megértitek azt is, hogy miért ez a mai üzenet.
Én is kimondom: túlzásba tudunk esni azzal, hogy mindig minden helyzetben politikailag korrektek akarunk lenni. Szerintem sincsen semmi baj a kényelmetlenséget okozó érzelmekkel. Nem igaz, hogy minden ilyentől meg kell védeni magunkat. Nem igaz, hogy nem hallhatunk meg kritikát, különösen ha az humorként van tálalva. Nem igaz, hogy vigyáznunk kell minden szavunkra, hogy ezt most azért nem mondhatjuk ki, mert akkor ő sértődik meg, azt meg azért nem, mert a másik. Nem igaz, hogy a szuperérzékeny embereknek kell mindig megfelelnünk, hiszen akkor éppen a lazaságunk és a spontenaitásunk veszik el, mert fogalmunk sincs, hogy milyen kifejezésünktől gurulnak be újra és újra.
A baj az, hogy a politikai korrektség alapvetően egy nagyon jó gondolat (volt), amíg azt jelentette, hogy ne legyünk gonoszak olyanokkal szemben, akik nem tudják megvédeni magukat. De mára sajnos eljutottunk odáig a píszí félreértelmezésével, hogy bárkit kegyetlennek lehet titulálni, aki nem tetszik nekünk.
John Cleese még egy viccet is elmond a végén:
- Hogyan tudod Istent megnevettetni?
- Beszélj neki a saját terveidről!
Ezzel is alátámasztja, hogy minden humor kritikus. És ugye nem akarjuk kiölni a humort, a szarkazmust életünkből azzal, hogy "jaj, csak meg ne sértsünk valakit", ugye nem akarunk 1984-ben élni?
Idelőjetek!
NYISSZ/atya

 

NYOLCVANÖT - Az ÉV FÁJA

Ma épp Bátaszéken jártam és így arra gondoltam, hogy a molyhos tölgyhöz igazítom a nyisszantásomat. Kissé romantikusan képzeltem el ezt az egészet: gondoltam reggel, miután elvégeztem teendőimet, felmegyek majd a dombtetőre a kápolna mellé és a fa tövében ülve megírom a posztomat, ami után boldogon indulhatok majd utamra. Ezzel szemben a valóság az volt a kocsi elkapart a sárban (két napja mostam kocsit, de sebaj), esett az eső, fújt a szél, azaz mondhatni nem volt barátságos a környezet a fűbenüléshez/posztíráshoz. Mégis valahogy jó érzéssel töltött el, hogy ott voltam, láttam azt a 3-400 éves csodát (ld. a fotón), ami idén az európai év fája versenyen 1. helyezett lett. Lenyűgözőnek és az ember által elérendő célnak tartom mindazt, amit egy fa képes megtestesíteni. A gyökerek kapaszkodása a földhöz, a kitartás, az évenkénti megújulás, a hűs, nyugalmat adó árnyék, a szélben táncoló pajkos levelek, mind-mind olyan emberiek. És persze nem szabad elmenni a kivágás utáni értékek mellett sem. Meleget ad majd, vagy ágy lesz belőle, netán könyvespolc, esetleg kereszt? Nem tudni. Ugyanúgy nem tudom még azt sem, hogy mi lesz az idei Szélrózsán tervezett faültetésünkből. Egyáltalán megmarad majd a fa? Ha 20 év múlva ha arra jár egy korábbi Szélrózsás, megtalálja majd? Esetleg születnek majd az árnyékában versek, énekek egyszer, vagy a Szélrózsa fából is év fája lesz és 2516-ban majd ott ünneplik a reformáció 999-et? Nem tudni, de bízok benne. Ha az élet néha nem is olyan, mint amilyennek elképzeltük, az még nem jelenti azt hogy nem áldott. Ahogy a bátaszéki hölgy mondta: "de jó, hogy esik, most vetettem el a fűmagot, remélem szépen megered"
NYISSZ/bálint

 

NYOLCVANHAT - SZERET, NEM SZERET

Gyülekezeti hétvégén voltunk Szárszón, ahol Jákób története alapján gondolkodtunk el néhány dolgon. Az egyik észrevétel az volt, hogy ebben a történetben sokszor előfordul, hogy az egyik szülő nem szereti mindegyik gyerekét, vagy egyértelműen valamelyik mellé áll. Állandóan azon kell görcsölnie a szereplőknek, hogy ki kit szeret. Izsák Ézsaut szereti, Rebeka Jákóbot, Jákób Józsefet. Hogy lehet úgy felnőni, hogy nem lehetek biztos benne, hogy szeret az anyám? Hányszor kell az embernek feltennie magának kérdést, hogy szeret-e a másik? Milyen jó, hogy ma nem csak arról beszélhetünk, hogy a mi Istenünknél nincs ilyen személyválogatás. Nem kell kiszámolni,hogy szeret, vagy nem szeret. Ma nem csak ebben lehetünk biztosak, hanem abban is, hogy a mi édesanyánk szeret. Legalábbis azt remélem, hogy a legtöbb embernek megadatott ez a biztonság. Lehet, hogy sokan elutasítanak, csalódnak bennünk, nem szeretnek, de az édesanyánk feltétel nélkül szeret. Áldottak legyenek ők, az Isten szeretetének bizonyítékai.
NYISSZ/óz

 

NYOLCVANHÉT - MENYÉT

Megállás nélkül terveket szövünk. A munkánkkal, szeretteinkkel kapcsolatban, vagy épp a nyaralást illetően. Igyekszünk tartani magunkat ezekhez a tervekhez, működési elvekhez, de előfordulhat, hogy hiba csúszik a gépezetbe. Hiba, vagy inkább egy menyét. Így esett ugyanis meg a minap Svájcban, hogy egy ilyen kicsike állat határozatlan időre üzemen kívül helyezte a Nagy Hadronütköztetőt, vagyis a CERN részecskegyorsítóját. Minden bizonnyal senki nem számított arra, hogy mindez bekövetkezik. Sőt, a hír hallatán legtöbben bizonyára sokkal inkább terroristák, mint egy menyét közreműködését borítékolták volna az ügyben. Pedig egy kicsi, szőrös állatka rágta el azt a kábelt, majd tovább állt.
Hiszem, hogy a mi életünkben, és a Szélrózsa szervezése kapcsán is vannak ilyen „menyétes pillanatok”. Olyanok, amikre nem számít az ember. Váratlan helyzetek, döntések, telefonok, amik módosítják terveinket. De talán nem is olyan nagy baj. Mert ilyenkor élénkebben villan fel bennünk a tükör előtt állva saját töredékességünk és az élet kiszámíthatatlansága is.
NYISSZ/réka

 

NYOLCVANNYOLC - BIZTOS

Talán elhiszitek nekem, hogy semmi érdekeltségem a matrackuckóban, bár innentől simán felkerülhetnek a Szélrózsás szponzorlistára is, hiszen ideális esetben semmilyen reklám sincs ingyen...
A minap fotóztam ezt egyébként kb. 60-nal befelé az Üllői úton, és meghökkenve elgondolkoztam: mi a biztos?
Az, ami már megtörtént?
Az, ami jó eséllyel meg fog történni?
Mitől biztos?
Biztos, hogy lesz?
Biztos, hogy nem lesz?
Biztos, hogy jó lesz?
Biztos, hogy akarom?
Biztos, hogy ő is akarja?
Különben szóba se jöhet...
Ezután a kis szellemi maszturbációs gyakorlat után a biztos az, hogy néhány napon belül indul az előregisztráció a Szélrózsára! Ahova a sátrába mindenki hozzon... polifoamot!
NYISSZ/atya

 

NYOLCVANKILENC - UTCAI VERSPOSZT

Vonattal érkeztem Balatonszárszóra. Azaz vonatpótló busszal, ami persze nem a vasútállomáson állt meg, hanem a főút mellett, jó messze az Evangélikus Konferencia Otthontól. Nem voltam túl boldog ettől a plusz gyaloglástól a hideg, metsző szélben, a hátizsákomat cipelve, a kapucnimat a fejemen tartva-szorongatva. Nem is tudom, hogy vettem észre azt a padra ragasztott zöld cetlit. De még vissza is mentem pár lépést, hogy ugyan mi van kiírva oda a pad támlájára. Vonzott. Pedig különösen semmi Szárszót érintő hirdetés nem érdekelt. Egy vers volt. Posztolj verset az utcára – Költészet napja alkalmából. Igaz is, nem rég volt. Április 11-én, József Attila születésnapjára (is) emlékezve, Balatonszárszón, ahol a költő élete véget ért, így, ezekkel az utcán megosztott, ide-oda kiragasztott nem csak József Attila versekkel ünnepelték a költészetet. Innentől már nem fáztam, el is felejtkeztem a szélről, hanem kerestem, hogy hol és mennyi verset találhatok. És láttam hirdetőtáblán, esőcsatornán, könyvtárablakban, buszmegálló menetrendtartó oszlopán, padokon. Az egyik ez volt:
JÓZSEF ATTILA: VÁRLAK
Egyre várlak. Harmatos a gyep,
Nagy fák is várnak büszke terebéllyel.
Rideg vagyok és reszketeg is néha,
Egyedül olyan borzongós az éjjel.
Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét
És csend volna. Nagy csend.
De hallanánk titkos éjjeli zenét,
A szívünk muzsikálna ajkainkon
És beolvadnánk lassan, pirosan,
Illatos oltáron égve
A végtelenségbe.
NYISSZ/lilla

 

KILENCVEN - AZ ÉLET SÓJA

Nádas Péter nemrég megjelent könyve „Az élet sója”, a Baden-Württembergi Schwabisch Hall városka történetéről, benne a reformáció érlelődési folyamatáról és Johannes Brenz újító munkájáról szól.
A lassan kibontakozó elbeszélés hangsúlyos, jelképes eleme a különböző korszakok nyomait magán viselő Szent Mihály templom, amelynek igazi meglepetése, hogy ennyi képet, freskót, mellékoltárt, szentségtartót, szobrot még a rómaiból lutheránussá lett templomokban sem nagyon láthat máshol a látogató.
Ezek az értékek nem estek a képrombolás áldozatául, nem törték össze, nem égették el őket. Ez pedig leginkább éppen Brenznek és munkatársainak volt köszönhető, akik inkább építettek, mint romboltak. Modern felfogású iskolát alapítottak és felemelték a nincstelen sorból érkezőket, kórházat és szociális hálózatot hoztak létre. Azon voltak, hogy minden, amit csinálnak a Szentíráson tájékozódjon.
Így történhetett az is, hogy nem engedtek az erőszaknak és a városban a képrombolás is elmaradt. Nemcsak a pápának, a püspököknek és a császár nyakukra küldött fegyveres hordáinak álltak ellen, hanem a saját hittársaik hisztériát árasztó radikálisainak sem. - meséli az író.
Éppen azt a harmóniát találták meg, amit a legtöbbször olyan nehezen fedezhetünk fel. Ami nem a mi világunkból való. Aminek az ellenpontja a könyvben a város sok harangja közül a robusztus, iszonyatos súlyú, alig mozdítható „Ütőharang”. Amely minden egyes órában egyetlen ütésével, fals hangjával teszi világossá, hogy az ember harmóniára törekedne, de a testét meglöki a zűrzavar és a fejét kapkodhatja a disszonanciákra.
A vidék sóbányáinak verejtékkel, szennyel, vegyületekkel teli sójából mégis válhat az élet sója. Amiből éppen az elég – teremt harmóniát.
NYISSZ/sg

 

KILENCVENEGY - CSERNOBIL

1986. április 26-án helyi idő szerint hajnali 1 óra 53 perc 28 másodperckor felrobbant a csernobili atomerőmű.
Ma harminc éve.
Önmagában is hihetetlenül durva az a katasztrófa, ami történt, és a radioaktív sugárzásnak kitett természet és emberek már soha nem lesznek ugyanolyanok, mint előtte; de ami engem még sokkal jobban megrázott, az a hozzá kapcsolódó propaganda és hazudozás-hullám, ami azt próbálta elhitetni szinte egész Európával, hogy nem is történt olyan nagy baj... Aztán néhány nap (!) múlva tudtuk csak meg a svédeken (!) keresztül, hogy de bizony igen. Hatalmas baj történt. Hogy kinek a lelkén szárad az, hogy ezt még meg is tetézték azzal, hogy hallgattak róla, azt valószínűleg az Úristen (meg a KGB) tudja. Kicsit bővebben a mai fiataloknak: https://www.youtube.com/watch?v=dlnLYPltw7A
Egyszer egy szárszói lelkészakadémián Németh Zoli egy olyan képzeletbeli keresztúton vitt végig bennünket, amelynek egyik stációja egy hasonló atomfelhő (talán egy cseh művész alkotása) volt.
Amikor minden szétrobban körülöttünk. Amikor még évek, évtizedek múlva is érezhető a kártékony hatása ivóvízen, termésen, fejlődési rendellenességeken. Amikor minden szó szerint összeomlik. Akkor indul el Krisztus a keresztúton. Akkor kezdi meg megváltó munkájának beteljesítését.
Harminc év után sem tudok mást mondani. Kyrie eleison.
NYISSZ/atya

 

KILENCVENKETTŐ - ÖREG NÉNE ŐZIKÉJE?

Mátra alján, Sástó szélén
Lakik a Szél Rózsa néném
Áldott szívű, dolgos derék
Inkább nem folytatom most e mesét...

Szerintem mindannyian őzgidák vagyunk. Amolyan Bambik (és most eltekintenék attól, hogy kiscsoportos óvodásként tényleg így hívattam magam :D). Szóval időnként megbotlunk, lábunk, szívünk s hitünk megsérül, de mindig van hol meggyógyulni, feltöltődni (és most nem a kemping wellness részlegének a rekreációs képességére gondolok) és persze mindig van hova visszatérni is, ahogy a verses mesében is. Lehet, hogy a Szélrózsára nézve nem túl kedves, hogy leöregnénizem, hiszen még csak 20 éves, de hiszem, hogy képes a gyógyításra. Ha nem is maga a Szélrózsa, de az amit általa kapunk, biztosan.
NYISSZ/bálint

 

KILENCVENHÁROM - CANTATE! ÉNEKELJETEK

A dal az kell,
hogy értsd azt, amit nem lehet érteni,
hogy jobban értsd, amit magyarázol,
hogy elmondd, amit nem mersz szóban,
hogy elénekeld, ha nem tudod lerajzolni,
hogy harmóniát találj ebben a disszonáns világban.
Dal kell,
ha sírni vágysz, vagy sírni muszáj,
dal kell,
ha semmi nem jut eszedbe,
vagy ha mindenről az a valaki jut eszedbe.
Dal kell ahhoz is,
hogy egyedül légy,
meg ahhoz is, hogy kórusban légy.
A dal az jó,
ha épp nincs ünnep,
meg akkor is, ha minden ünnep.
https://www.youtube.com/watch?v=Lvn7ec6QAhs&feature=youtu.be
NYISSZ/óz

 

KILENCVENNÉGY - EGYÜTT

Gyöngyös. Benzinkút. Szombat délután 16 óra 40 perc. Ülünk a betonon. Állunk az autó körül. Ki-ki eszi a jégkrémet vagy a túró rudit. És várjuk a csavart a történetben. Pontosabban a kulcsot. Egy 14-es kulcsot, amitől kialudnának a vészvillogók, ki tudnánk cserélni az akkumulátort, és tovább tudna menni az autónk. – AVAGY mai délutánunk a Szélrózsa tavaszi munkatársképzőről hazafelé jövet.
Minden bizonnyal el tudtunk volna képzelni magunknak jobb elfoglaltságot is, egy átdolgozott hétvége derekán, mint egy benzinkúton vesztegelni a főút mellett. Nem voltunk túl kipihentek, fanyalogtunk is egy keveset. De legalább együtt voltunk.
Ezt szeretem a Szélrózsában. Hogy
- amikor az út szélén járunk,
- amikor épp várunk,
- amikor a benzinkút lépcsőjén állunk,
- amikor a haladás reménye sem kecsegtet,
- amikor közeleg az este és az eső,
- amikor hiányzik az otthon,
akkor is együtt vagyunk. Történjék bármi is, mi épp együtt vagyunk. Istennek legyen hála!
NYISSZ/réka

 

KILENCVENÖT - NÉGYSZÁZKILENCVENKILENC

Ha 95, akkor tétel,
ha 95 tétel, akkor reformáció,
ha reformáció, akkor ünnep,
ha ünnep, akkor közel az ötszázéves évforduló,
ha közel az 500, akkor az idén 499.
Vagy így kiírva: négyszázkilencvenkilenc.
A Szélrózsán az egyik legizgalmasabb sátornak ígérkezik az erre a névre hallgató program, amit a Gyülekezeti és Missziói Osztály tagjai hoznak el közénk óriás Luther-képeskönyvvel, kvízekkel, egyéb interaktív ötletekkel, hogy az a csodálatos tudás és felismerés, ami Luther Márton teológiája, Krisztus-centrikussága révén bejött az egyházba, és azóta is meghatározza evangélikus identitásunkat, az minél többünk számára befogadhatóvá váljon. Kérlek Benneteket, hogy nyáron a Szélrózsán majd keressétek ennek a sátornak a programjait, hiszen csak itt, csak most, csak Neked 500 helyett 499(-ért) a Tied! Add hozzá Te azt, ami hiányzik. Pótold ki Te, ami hiányzik a reformáció örökségének mai megéléséből. Mert szerintem Veled teljes a megújulás.
NYISSZ/atya

 

KILENCVENHAT - VÁRALJA

Lehet, hogy szegénységi bizonyítványomat állítom ki, hogy két éve ennél a számnál ugyanezt a címet adtam, de ezt az idén sem lehet kihagyni. Hiszen itt kezdődött minden. Itt indult útjára a Szélrózsa éppen 20 évvel ezelőtt. Váralján, a csodálatos tolnai dombok között.
A kép is kedves, hiszen annyi emléket sűrít egybe, akikhez nekem is oly sok közöm volt évről évre, ill. egyházunk egész széles spektrumát - de a Szélrózsáét mindenképpen - is meghatározzák. Kommentbe szabad ide írni a sokunknak oly szép emlékeket adó kék Mevisz-kisbusz nevét. 🙂 Aztán van ezen a képen korábbi munkaágvezető, Tízek-tag (ötletgazda atya) felesége, drágajó Bárkások, erdélyi testvérek, zöld környezet, sport, öröm, sőt, ünneplés - mi kell még?
NYISSZ/atya

 

KILENCVENHÉT - ÚJ REMÉNY

A tegnapi lehetetlennek tűnő kotta után ma itt az új remény.
Az utolsó remény után az új remény.
Jónéhány éve a Csillagok háborúja (most már) 4. részének is ezt a címet adták, ami addig simán CsH volt. De a dzsedik kiirtása után a birodalom felemelkedésével rögtön megjelent az új (talán nem blaszfémia) megváltó-kép, aki majd valóban egyensúlyt fog hozni az Erőben: Égbenjáró Lukács, aki új reményt hoz a Köztársaság számára. Pedig a 3. rész valóban a sithek bosszújával ért véget, és tényleg az eljátszhatatlan kotta és a fonnyadt gyümölcs képe az, ami lefestette az Erő jó oldalán harcolók akkori állapotát.
Aztán egyszercsak megjelenek a rügyek. Ott ahol még elmúlás van. Mert egyszerre van jelen mindkettő az életben.
Csilla képe nekem prédikál. Azt üzeni, hogy lehetek akármilyen fonnyadt, tartozhatok a múlthoz, az Úristen ha akar, talál rajtam fogást... Talál rajtam megújítanivalót, és életet hoz elő onnan is, ahonnan mi már nem is remélünk. A húsvét utáni vasárnapokon én ezért adok hálát, és ez a fajta remény pedig bőven túlmutat lukszkájwókeren.
NYISSZ/atya

 

KILENCVENNYOLC - UTOLSÓ REMÉNY

Érdekes, hogy a múlt héten került elém Ady: A vidám Isten c. verse, és nagy örömmel olvastam ugyanezeket a sorokat Gáncs püspök vasárnapi Élet menetén elmondott beszédében:

Összetévesztitek a Halállal,
Holott Ő a Halálnak is ura
S akkor vagytok a közelében,
Ha kötekedtek a Halállal.
Ha így szóltok: éljen az Élet,
Derít rátok a Halál ura,
Derít rátok, s örül az Isten,
Ha így szóltok: éljen az Élet.

Ez az utolsó remény, még ha lehetetlennek tűnik is.
NYISSZ/atya

 

KILENCVENKILENC - VÁRAKOZÁS

2004, Tata - Az első.
Mármint Szélrózsám. Ismerkerés a közeggel, hatalmas élmény, lelki elmélyülés. Megacsend, Promise 🙂 Plusz épp a gyenesdiási tábor után volt. 5*
2006, Szolnok - Eleven
És nem csak a hold, hanem akkor 17 évesen az ember élete is az volt. Zenetábor után voltunk épp. Feszegettük sokszor a határokat..
2008, Kőszeg - Iránymutatás
Néhány határt azt hiszem megtaláltam, és azt hiszem iránymutatást is kaptam többek között az ottani ökoprogramok és előadások (pl. Kiss Ulrich) által. Már a feleségem is ott volt, de még nem ismertük egymást 🙂
2010, Szarvas - Családias
Már párban érkeztünk. És zenekarral és testvérekkel, szülőkkel, kórussal, szóval jó nagy csapattal. Azt hiszem picit a Szélrózsa családba is beágyazódtam.
2012, Fonyódliget - Ifjúság
Először tekertünk együtt az ifivel Szélrózsára, igazi csapatépítő volt a tekerés az ifinknek, aztán zászlóztunk a Evangélikus Fiatalok Oldalával, zenéltünk és néztük a naplementét. Öröm, boldogság.
2014, Soltvadkert - Közeli
Mind lelki, mind földrajzi értelemben. Gyönyörű hely, értékes programok, és rengeteg feladat ill. szerveznivaló. A végén elégedett fagyizás 🙂
2016, Mátra - ???
Valószínűleg élethelyzettől, lelki motivációktól vagy épp az elvárásoktól függően mindenkinek más és más jut majd eszébe utólag a mátrai Szélrózsáról. Remélem nekem valami ilyesmi, hogy tartalmas, közösségépítő, előremutató, de lehet egyszerűen "csak" annyi, hogy áldott.
NYISSZ/bálint

 

SZÁZ - EGYÉNISÉG

- Ti mindannyian egyéniségek vagytok!
- Én nem!
- Kuss!
Ki ne ismerné a Brian élete című film zseniális jelenetét!
A tavasz közeledtével az egy főre eső lógások száma sokszorosára növekszik. Lógni az iskolából, szolfézsról, edzésről. De több a lógás nem csak valahonnan, hanem valakivel is. Lógni a haverokkal, egy lánnyal, vagy csak úgy lenni valahol. De ha van valami, amit minden fiatal nagyon szeret, az a sorból való kilógás. Ne legyek olyan, mint a többi! Velük lógok, egyforma zenét hallgatunk, ugyanolyan a napszemüvegünk, de egyéniség vagyok! Mitől lesz valaki tényleg egyéniség? Krisztust követni nem jelent uniformizálódást. Nekünk nincs egyenruhánk, mint a krisnásoknak, nincs kötelező étrendünk, nincsenek tárgyak, mozdulatok. De van az evangélium, ami egy, de mégis négy van belőle a Szentírásban. A gondolat, a szeretet, hit szabadsága és leleményessége.
NYISSZ/óz

 

SZÁZEGY - IDŐ

Van úgy, hogy iszonyat nagy súllyal nehezedik ránk az idő, ez az ingatag talaj életünk napjai alatt.
Csak megyünk előre, tán már nem is látjuk az útitársakat, nem érezzük Isten jelenlétét. Sétálunk egyre tovább és tovább. Szürkül a táj, elnyelni készül a sötétség.
Fojtogatnak a kérdések: Vajon oda fogok érni? Mennyi időm van hátra? Meg tudom még csinálni?
Azt hiszem, manapság kevés dologtól félünk annyira, mint az idő szorításától. Attól, hogy lecsúszunk valami lényegesről. Attól, hogy rohanás közben elfelejtünk megtenni valamit. Attól, hogy nem érünk oda ahhoz, aki vár ránk.
Pedig az óra csak a pontos időt, a jelent mutatja.
Bármit is csinálunk épp, mikor az óránkra pillantunk; főzés közben, istentiszteletre menet, vagy egy meccs hosszabbításának utolsó percében, a számlapot figyelve érdemes mindig arra gondolni, hogy azok a bizonyos mutatók a jelenre irányulnak.
Épp vagyok valahol.
Épp megteszek valamit.
Épp tartok valamerre.
Épp itt van velem Isten.
NYISSZ/réka

 

SZÁZKETTŐ - HANGERŐ

Írtunk már ezen az oldalon árnyalásról, hiányérzetről, egymás kiegészítéséről, csendről, zenéről.
Nem hiszem, hogy újat mondok bárkinek is: a csend a zene része. A szünet ugyanúgy hozzátartozik az alkotáshoz, mint a hangjegyek. Így áll össze a ritmus, a dallam. Ettől kerek.
Valahogyan az életünk is ezek váltogatásából áll. Folyamatos változásban az intenzitás, a hangerő, a szünetek mennyisége, az artikuláció, az egyéni, ill. közösségi megélés, és még sorolhatnám. Hallgassátok meg ezt, hogy értsétek, miről beszélek:
https://www.facebook.com/perpetuumjazzile/videos/10154155038723023/?pnref=story
A kedvenc részem az, amikor csak taps marad, amikor csak az alapritmust érzem. Aztán újra kiteljesedik. És mindez egy egyszerű mozdulattól. A vezénylő srác kezén való jelzésektől. Kívánom, hogy legyen elég alázatunk egy közösség részeként az igazi karmesterre figyelni!
NYISSZ/atya

 

SZÁZHÁROM - A NAGY KIŰZŐ

Aktuálpolitikát és az egyház történéseit követve, tapasztalva mostanság sokszor eszembe jut az a történet, amikor Jézus kiűzi a kereskedőket a templomból. Nagy szükség lenne erre az asztalborításra most is, de talán elsősorban a fejekben és a szívekben. Az enyémben is. Jó eljátszani a gondolattal, hogy Jézus megjön és rendet rak - bennem is - és kizavar mindent ami nem odavaló, majd megnyugtat, megerősít minden olyan kérdésben, amivel nem tudok mit kezdeni.
Például...
... nem tudok mit kezdeni azokkal, akik a keresztény Európát féltik, de a gyülekezeti ifjúságokért, és a jövő nemzedékért nem tesznek semmit.
... nem tudok mit kezdeni azokkal, akik a lopást, a hazugságot mások bűnéhez viszonyítják. "Hát de ők még rosszabbak voltak, ezek legalább csinálnak valamit"
... nem tudok mit kezdeni azokkal, akik Budapest és a felső 10.000 fejlődését nézve nem veszik észre, hogy pár év múlva egyes magyar településeken nem csak a gyülekezetek fognak lenullázódni, hanem a komplett lakosság is.
... nem tudom elfogadni, hogy keresztény emberek beletörődnek a "cél szentesíti az eszközt" történetbe és hallgatnak az egyébként etikátlan/nem helyes cselekvések idején.
... nem tudok azzal sem mit kezdeni, amikor keresztények sértődékeny, merev vagy épp lusta emberekké válnak
és ugyanígy nem tudok mit kezdeni a büszkeséggel, a gőggel, az alakoskodással sem és azzal sem, ha valakik elvárják a kor vagy pozíció szerinti tiszteletet felsőbbrendűség érzésük miatt és meg sem próbálják megtenni az első lépést (ne adj Isten a lábmosást..) a másik ember felé.
Kufárok, kiűzendő félelmek és gondolatok, illetve önjelölt kufárűzők persze szép számmal akadnak. Talán mások szemében én is/mi is önjelölt kufárűzőnek tűnünk olykor. Sokan magabiztosan és büszkén belépnek az "online templomokba" és szent meggyőződésből ontják magukból a nagy igazságokat erkölcsről, jogokról, szabadságról, nemzetről, kereszténységről történelmi tudást is imitálva hozzá. Aztán hátradőlve büszkén konstatálják, hogy na ma is megtettem a magamét, jól megmondtam nekik. De valami hiányzik...
Hiányzik az alázat, a tévedés lehetősége és a hit.
És talán az, hogy mi nem vagyunk Megváltók. Mi "csak" imádkozni és munkálkodni tudunk.
Imádkozni, hogy a bennünk lakó félelmek ill. a kirekesztő, gyűlölködő és megosztó gondolatok eltűnjenek,
dolgozni pedig azon, hogy jó gyakorlattal, másokat szolgálva, bizalmat ébresztve cselekedjünk, s éljünk.
Persze lehet, hogy én tévedek.
NYISSZ/bálint

 

SZÁZNÉGY - MAJDNEM

Székesfehérváron, a sétálóutcában találkozhatunk a fertályos asszony, Kati néni alakjával. Írhatnám, hogy szobrával, de Kocsis Balázs alkotása annyira élethű, mintha a piaci kofa éppen az előző pillanatban tolta volna ki a kocsiját az egyik mellékutcából. Mosolya kedvet csinál, hogy belessünk a félig letakart finomságok közé, amiket a régi fehérvári piacon árultak az idős asszonyok; tejet, tejfölt, zöldséget, és a híres-nevezetes libafertályat, a hetipacra készített ropogós sültet. Persze megkóstolni lehetetlen. Mégiscsak bronzba van öntve.
Ennek ellenére a Kati nénihez hasonló zsánerszobrok olyan jó hangulatot árasztanak, annyi kedves momentumot idéznek fel, amit a fajsúlyosabb, robosztusabb komoly-komor emlékművek nehezen képesek. Majdnem, mint egy igazi találkozás.
És lehetne ez majdnem nélkül is, ha az egyszerűségben, hétköznapiságban, egyedülálló, jellegzetes emberi karakterekben már a bronzbaöntésük előtt keresném, észrevenném – észrevennénk - a szépséget, az életet.
NYISSZ/sg

 

SZÁZÖT - PILINSZKY JÁNOS: MILYEN FELEMÁS

Milyen felemás érzések közt élünk,
milyen sokféle vonzások között,
pedig zuhanunk, mint a kő
egyenesen és egyértelmüen.
Hányféle szégyen és képzelt dicsőség
hálójában evickélünk, pedig
napra kellene teregetnünk
mindazt, mi rejteni való.
Milyen
megkésve értjük meg, hogy a
szemek homálya pontosabb lehet
a lámpafénynél, és milyen
későn látjuk meg a világ
örökös térdreroskadását.
NYISSZ/óz

 

SZÁZHAT - HÉTFŐ: TGIM

Pénteken beígértem, és lám, működik. Átragasztva, valósan, kinek így, kinek úgy.
Biztos sokan ismerik azt a keresztyén szervezetet, akiknek valóban ez a nevük (TGIM = Hál'Istennek itt a hétfő!), mert ők azt vallják, hogy hétfőn a munkahelyükön újra lehetőséget kapnak a Jézus Krisztusról való bizonyságtételre munkatársaik között. Hát nem tudom... Azt gondolom, hogy a Jézushoz tartozásunkról egyébként is életvitelünkkel, meghozott döntéseinkkel teszünk a legjobban bizonyságot, tehát ez a hét minden napján egyformán releváns lehet.
A hétfőnek való örülés azért lehet mégis reális, mert hiszem azt, hogy létezik közös metszete a / szükség van rám / szívesen csinálom / jó vagyok benne / háromszögnek. Ha van ilyen, és ha többen is így végezzük munkánkat, akkor nem feltétlenül várjuk a szabadnapot, hanem életünk minden napján meg tudjuk élni azt, hogy jó dolgozni, jó kihasználni azt a tehetséget, amit Istentől kaptunk, jó érezni azt, hogy szükség is van arra, amit végzünk, és még örömmel is tehetjük ezt.
A mai hétfőn ennek a hármasságnak a megélését kívánom mindenkinek!
NYISSZ/atya

 

SZÁZHÉT - 25. ORSZÁGOS HITTANVERSENY

25. Ez a szám azt jelenti, hogy 25 éve folyamatosan, minden évben van egy csapat, aki megszervezi a versenyt, miután a Mevisz 1991-ben útjára indította. 25. Ez a szám azt jelenti, hogy 25 éve folyamatosan vannak lelkészek és hitoktatók, akik vállalják a plusz órákat, és felkészítenek gyerekeket az összemérettetésre. 25. Ez a szám azt jelenti, hogy 25 éve mindig vannak hittanosok, akik lelkesen készülnek, és tanulnak meg szó szerint fejezeteket a Bibliából! 25. Ez a szám azt jelenti, hogy akik az első versenyen gyermekként vettek részt, ma már felnőttek, többen lelkészek, többen felkészítők, akik most már maguk is gyerekeket hoznak a versenyre. 25. Ez a szám azt jelenti, hogy okunk van az örömre, hálaadásra és a reményre. Hiszem, hogy azok a gyerekek, akik készülnek és jönnek a hittanversenyekre, gazdagodnak egy olyan élménnyel, ami megtartja őket egyházunkban. Hogy az ő életükre is igaz az Ábrahámnak tett ígéret, a 25. hittanverseny (és a Szélrózsa) mottója: „Áldás leszel”, amit most ők Ábrahám leszármazottjai közül József életén át tapasztalhattak meg. 25. Ünnepeljünk!
NYISSZ/lilla

 

SZÁZNYOLC - KITÉRŐ

Nem igazán szeretjük a kitérőket. Mert a kerülőút plusz energiába kerül. Ideiglenesen talán még a célunktól is eltávolít kissé. Annak sem szoktunk örülni, ha valaki beszélgetés közben tesz kitérőket. Ilyenkor azt gondoljuk: Sok beszédnek sok az alja. Mikor jutunk már el a lényeghez? Miért kell húzni az időt? Vajon miért nem lehet mindig egyenesnek lenni/egyenesen menni?
Hiszem, hogy a kitérők nem véletlenek és nem haszontalanok. Céljuk és értelmük van. Lehetőséget adnak arra,
hogy megálljunk szemlélődni,
hogy más perspektívából láthassuk a helyzetünket,
hogy rácsodálkozhassunk addig észrevétlennek tűnő értékekre,
hogy segítséget és teret adhassunk a körülöttünk élőknek.
Mert ugyan jó és egyszerű egyenes úton haladni, de talán még fontosabbak az utunk során szerzett élmények, meghozott döntések és felvállalt cselekedetek. Hiszem, hogy sokszor a kitérőktől lesz érdekesebb az út, és értékesebb a cél.
NYISSZ/réka

 

SZÁZKILENC - PÉNTEK: TGIF

Amikor Indiában éltünk, egyik kedves unokatestvéremmel szinte mindig pénteken váltottunk emailt, és sokszor adtuk tárgynak a fenti betűszót, amelynek feloldása Thank God It's Friday, azaz Hála Istennek, itt a péntek!
Aztán egyszer Delhiben be is mentünk az erről elnevezett étterembe, ami nem éppen a legolcsóbb... sőt, azóta megtudtam, hogy e négy betű jelentése a sejtbiológusok számára 'transforming growth-interacting factor', a katonai hírszerzés számára 'tactical ground intercept facility', a képen lévő hölgy számára pedig öndicséret: Köszönöm, Uram, hogy elragadó vagyok!
Azt gondolom, mindegyik helyénvaló, ma mégis önmagában annak örülök, hogy péntek van. Nem mintha egyházi emberként dolgozó számára a hétvége kevésbé lenne mozgalmas és munkával teli, de most mégis úgy indulok a hetedikeseimmel a piliscsabai országos hittanversenydöntőre, hogy hálát adok az előttünk álló hétvégéért. Aztán majd lehet, hogy a legközelebbi posztom arról fog szólni, hogy Hál'Istennek hétfő van! Mert abban is van lehetőség
NYISSZ/atya

 

SZÁZTÍZ - KÖVETÉS

Diákjaimat hallgatom, amikor arról beszélgetnek, hogy "miért, te nem követed őt, pedig tök cool videókat tölt fel?!" vagy "kövesd őt te is, szakadni fogsz a röhögéstől", és még sorolhatnám a különböző lájkvadász oldalak egymás közötti népszerűségét, és azon celebek kattintásvágyát, akiknek ekörül forog mindennapjuk, hogy hány lájkot kapott egy éppen megosztott új vásárlásuk. Én ma egy másik fajta követésről szeretnék írni:
Ezzel a címmel Dietrich Bonhoeffer írt egy meglehetősen nagy hatású teológiai művet, amelyet 1938 márciusában így ajánlott Urbán Ernő a Keresztyén Igazság lapjain: „Prófétai könyv. Ezzel a jelzővel zsugoriaknak kell lennünk, de most esedékes. Krisztus-hitről már kezdünk beszélni, de Krisztus követéséből még nem sokat látni. Idealizmusról, keresztyén erkölcsről is hallunk, de Krisztus követéséről kevés szó esik. Nem elég, ha szavainkban kezdünk visszaigazodni egyházunk tanításához, még fontosabb, hogy annyira megnövekedjen a hitünk, hogy életünket formálja újjá napról-napra. A hit folytonos emlegetése közben elfelejtettünk engedelmeskedni. A reformáció üzenete a drága kegyelemről elsikkadt és olcsó kegyelemmé silányult kezünkön. A kegyelem
ingyenvaló, mégis drága. Ára van: mindent oda kell adnunk érte, nem lehet úgy elfogadnunk, hogy mindazt meg akarjuk tartani amin eddig a szívünk csüngött. Bonhoeffer könyve döntés elé állít minket: vallásos törvényeink útját járjuk-e tovább, vagy Isten
parancsolataiban járunk? Mindennapi életünkben kell engedelmeskednünk! Élnünk kell a keresztyénséget! Isten véghetetlen szeretetére másként nem felelhetünk, mint teljes
odaadással és bátor engedelmességgel. Erre a könyvre mindnyájunknak égető szüksége van.”
Én is jó szívvel (sőt!) ajánlom ezt a könyvet, mert szembenéz azzal a kihívással, hogy a keresztyén élet követés, Jézus követése: nem az a kérdés, hogyan értelmezzük a Hegyi Beszéd követeléseit, hanem az, hogy Jézus hív követésre. Nem betűk, nem valamely elv, hanem az élő Úr. Az ő hívó szavának
elengedhetetlenül része, következménye egy más értékrend, azaz a szenvedés vállalása Krisztussal, Krisztusért.
Ezen kívül ragaszkodik ahhoz a felismeréshez, hogy Jézus követése mindig az egyes ember döntése és lépése ugyan, de Jézus követésében mégis mindig az emberről és a tanítványok
közösségéről, Krisztus testéről van szó. Elképzelhetetlen Jézus követése egyedül, magányosan, elszakítva a többi tanítványtól. Elképzelhetetlen a követés Krisztus teste, az egyház nélkül.
Ma azt kívánom - így 110 nappal a Szélrózsa előtt -, hogy az a 12-es szám Jézus kijelzőjén legyen sokkal magasabb, mert a fentiek alapján én is bele akarok tartozni. Meg remélem, Te is.
NYISSZ/atya

 

SZÁZTIZENEGY - 111

A betűvel kiírt szám,
a számmal kiírt cím,
a női lábú férfi,
a férfi fejű nő,
az illúziómentes valóság,
a valóságmentes illúzió,
a tükörmentes élet:
kedves egészségére!
NYISSZ/atya

 

SZÁZTIZENKETTŐ - MLK

Még Indiában volt egy (amerikai) diákom, aki azt mondta, hogy a nagymamája hallotta (!) azt a lövést, amely kioltotta Martin Luther King, Jr. életét 1968. április 4-én Memphisben. Tegnap volt ennek a lövésnek az évfordulója, amely véget vetett a világ egyik legnagyhatásúbb életének. Azt gondolom, hogy nem kell elfogult emberjogi aktivistának lenni ahhoz, hogy felismerjük, MLK-nek még rengeteg minden olyanért küzdenie kellett, ami nekünk most már természetes, ő még csak álmodott arról, amiben mi már élünk. Kívánom, hogy ne lökjük el magunktól, hanem emlékezzünk!
Ha tudsz angolul, és ma csak egy videót nézel meg, akkor ez legyen az:https://www.youtube.com/watch?v=3vDWWy4CMhE Magyarul ideírok néhány sort, de a szuggesztív előadásmód, a szinte elérzékenyülő, mégis hihetetlenül határozott szavak hallgatva az igazi:
"Van egy álmom: egy napon felkel majd ez a nemzet, és megéli, mit jelent valójában az, ami a hitvallásában áll: „Számunkra ezek az igazságok nyilvánvalóak; minden ember egyenlőnek lett teremtve.”
Van egy álmom: egy napon Georgia vöröslő dombjain a hajdani rabszolgák fiai és a hajdani rabszolgatartók fiai le tudnak ülni a testvériség asztala mellé.
Van egy álmom: hogy egy napon még Mississippi állam is, amely ma az igazságtalanság és az elnyomás forróságától szenvedő sivatag, a szabadság és a jog oázisává fog változni…
Van egy álmom, hogy négy kicsi gyermekem egy napon olyan nemzet tagja lesz, ahol nem a bőrszínük, hanem a jellemük alapján ítélik meg őket."
Osztom ezt a '63-as washingtoni álmot, és csak remélem, hogy nem kell újra- és újrafogalmazni, mert nem fogunk visszafelé menni.
NYISSZ/atya

 

SZÁZTIZENHÁROM - NAPFELKELTE

Körülbelül 10 évvel ezelőtt, a bonyhádi evangélikus ifi az erdingi testvérgyülekezet ifijével a bajor erdőben táborozott és egyik este egy dombtetőn álló vártoronyban aludtunk hálózsákokban, polifoamokon. Rettentő hideg lett hajnalra, láttuk a leheletünket. Ablaküvegek nem voltak, és a hosszú keskeny nyílásokon átfújt a szél, hiába próbáltuk bedeszkázni. Reggel viszont az a látvány, ami fogadott bennünket, felejthetetlen volt. A felhők fölött láttuk a napfelkeltét, és az ébredés előtti tájat. Csak néhány dombtető, torony látszott ki a habok közül. Hihetetlen nyugalom, csend és friss illat (áldás) áradt felénk, felettünk kristálytiszta égbolt és alattunk felhők. Isten közeli élmény.
Egy ehhez hasonló hangulatot szeretnék most nyáron is átélni a szélrózsás közösséggel a Sástói kilátóban. Közvetlenül a Mátra-kemping melletti kilátóban - a vadkerti Szélrózsához hasonlóan - hajnali virrasztást, napfelkeltenézést tervezünk rövid áhítattal, énekszóval és kávézgatással. Ahogy 2014-ben a tóparton 18-an összegyűltünk, bízunk benne, hogy most is megadatik a szép idő. Ahogy a mai napon is 🙂 Áldott hetet!
NYISSZ/bálint

 

SZÁZTIZENNÉGY - SAS

A sas nem tudja megadni magát. Az emlősök és az ember képes arra, hogy vesztett helyzetben megadja magát, ezzel esetleg elkerülve a végső vereséget. Ha erősebb ellenféllel nézünk szembe, elállunk a harctól. Meghátrálunk, kompromisszumot kötünk, megalkuszunk. Sőt, olyannyira benne van ez az ösztöneinkben, hogy nem nagyon tudja bántani a támadó azt, aki megadta magát. „Tettesd magad halottnak, akkor megmenekülsz”, tanítja oposszum apuka a gyerekét a Jégkorszak című filmben. De a sas nem ilyen. Képtelen arra, hogy feladjon valamit. A Fradi 12 év után lett ismét bajnok. A csapatnak van egy sas madara, amely minden hazai meccsen ott van. A tulajdonosa mondta, hogy hiányzik belőle a megadás képessége, ezért ha nem nyer, akkor meghal. A végsőkig küzd. Talán ezért van oly sok csapat, ország és király címerében. A megalkuvást nem ismerő küzdelem jelképe. Lehet veszíteni, lehet győzni, de alakoskodni, trükközni nem. Ma Ézsaiás tanított bennünket arról, hogy aki az Úrban bízik, ereje megújul, szárnyra kel, mint a sas. Veszített, de feláll. Szeretem a nagy küzdőket, az őszinte harcosokat. A mi sasunk, ami küzdőnk, a mi mesterünk is ilyen megalkuvást nem ismerő. Nem fog mást, népszerűbbet, taktikusabbat mondani, hogy elkerülje a halált. De pont ezért nem lehet más, csak ő, aki új életre kel.
NYISSZ/óz

 

SZÁZTIZENÖT - ISTEN KÉRDI: MEGVÁRHATLAK?

Ma van a meseírás ünnepe, és 1936-ban ezen a napon született Csukás István meseíró, Pom Pom figurájának kitalálója.
De ki is az a Pom Pom? (esetleg: https://www.youtube.com/watch?v=iWtlDLYSGkY)
Azt mondja magáról, igazán senki sem ismeri, mert hol ilyen, hol olyan. Bámulatosan tudja változtatni az alakját.
Leginkább mégis azért szeretjük, mert reggelente mindig várja Picurt. Elkíséri az iskolába. Közben pedig mesél neki az élet dolgairól. Felettébb izgalmasak és olykor szürreálisak Pom Pom történetei. Picurt pedig boldoggá teszi Pom Pom barátsága, és az a (talán csak az ő fejében létező) világ, amit vele, általa tapasztalhat meg.
Hiszem, hogy nekünk, akik egy személyes Istenben hiszünk is van egy Pom Pomhoz hasonló, de nagyon is valós barátunk, Isten, aki minden reggel vár ránk. Vár, hogy aznap is elkísérhessen az iskolába, a munkahelyre, az orvoshoz, a boltba, a baráti találkozókra, az edzőterembe, a vacsora asztalhoz és az esti nyugalomba is. Vár ránk, hogy még ha a körülöttünk élők sokszor nem is látják, mi azért észrevegyük őt, mint Picur Pom Pomot, és figyeljünk minden apró titokra, amit aznap az életről mesél/tanít nekünk.
Mert napjaink állomásai között bizony kell egy-egy séta Istennel. Kell a biztonság, hogy valaki minden nap vár ránk. Kell, hogy szóba álljunk vele és hallgassuk őt. Mert így fedezhetjük fel teremtett világának csodáit, mindazt, ami épp velünk és körülöttünk történik.
Pom Pom minden reggel azt kérdezi az iskola előtt: Picur, megvárhatlak?
Isten is ezt kérdi tőled és tőlem is, minden nap: Megvárhatlak?
NYISSZ/réka

 

SZÁZTIZENHAT - MINTHA

mintha
pedig
nem
kár
csip
csip
káár
hogy
csak
mintha
pedig
lehetne
igazi
valódi
akinek
illata
van
akinek
íze
van
akihez
bújni
lehet
így
csak
nézi
és
vágyakozik
hátha
mintha
NYISSZ/atya

SZÁZTIZENHÉT - HÚSVÉTTALANUL?

Az elmúlt napok arra tanítottak engem itt, hogy "Isten még az istennélküliségbe, a kiüresedésbe, az elhagyatottságba, a magányba is elkísér", hogy "a győzelemhez először tudomásul kell venni a vereséget", hogy "a lány közel van, de nem azonnal kapjuk meg", hogy elmesélhetem a Mesternek egy kávé mellett, hogy "ébredni nagyon jó", hogy a Szélrózsával tanuljuk az árnyalatokat, hogy "kevesebb legyen bennem az ösztönösen uralkodó barbárság", a mai nap pedig arra tanít, hogy a tehetetlenségben való ordítás hangtalan.
Amikor azt érzed, hogy tennél valamit, de nem mozdul a kezed, amikor azt érzed, hogy szólnod kéne, de nem jön ki hang a torkodon, amikor azt érzed, hogy nagyon jól tudod, milyen döntést kellene hoznod, de rájössz, hogy nem vagy döntéshelyzetben... Akkor csak hangtalanul ordítasz. Mert a kezek, amelyek mozdulhatnának, csak összegubancolódnak, csak lefognak, csak megmerevednek.
Anton Szemenov installációja ezt üzeni nekem: a tehetetlenségben való hangtalan ordítást. A húsvét utáni, de még húsvéttalanul élő társadalom képét. Azt, amikor még nincs szolidaritás, amikor még a nagy hal megeszi a ki halakat. Amikor együttérezhetnénk, de nem tesszük. Amikor még nem hisszük el, hogy a feltámadás értem is történt.
NYISSZ/atya

 

SZÁZTIZENNYOLC - ELP: The Barbarian

Éppen 20 nappal ezelőtt ment el a minden halandók útján a rocktörténet egyik legkiválóbb billentyűs hangszerese, zeneszerzője Keith Emerson. Ő volt az első, aki a később legendássá vált MOOG szintetizátort élő koncerten is megszólaltatta - akkor még félszobányi mérete ellenére is – a színpadon. Bach, Csajkovszkij, Sibelius, Muszorgszkij feldolgozásaival a komolyzenészek elismerését is kivívta.
Az Emerson, Lake and Palmer trió első lemezének nyitó tétele Bartók Béla Allegro Barabaro-jának átirata, amely egy emlékezetesen brutális torzított basszusgitárszólammal indul.
Az eredeti mű 1911-ben született és a címe - az előadásmódon túl - eredeti összefüggésében is arra utal, hogy egyes kritikusok mennyire barbárnak tekintették Bartók zenéjét és előadásmódját.
A görögök számára a barbár szó nemcsak az idegeneket jelentette, hanem általános értelemben a durvaságot, kegyetlenséget, műveletlenséget. Azt a világot, leegyszerüsítő gondolkodást, amelyben nincsenek árnyalatok, csak fekete és fehér, megkérdőjelezhetetlenül jó és végletesen gonosz. 0 és 1. Azt a mentalitást, amely nem akar a dolgok mélyére ásni, hanem megmarad a felületen, a leegyszerűsítő sztereotipiák szintjén. Nem megismerni arkar, inkább a saját elképzeléseit vetíti ki valós vagy képzelt ellenfelére.
Ismerős? Elég a húsvét ünnepére időzített emberi kegyetlenségekre gondolni. Elég néhány kommentet elolvasni ütközőpontot jelentő közéleti, politikai vagy akár teológiai kérdéseket feszegető felevetések alatt. Elég érzékelni hogyan szól szülő a gyermekéhez, gyermek a szüleihez, főnök a beosztotthoz, az utcán közlekedő a másikhoz.
Bárcsak annyira lennénk barbárok, mint Bartók vagy Emerson zenéje.
A Szélrózsa nekem mindig abban is segít, hogy tanuljam az árnyalatokat. Hogy kevesebb legyen bennem az ösztönösen uralkodó barbárság.
NYISSZ/sg

 

SZÁZTIZENKILENC - ELMESÉLNÉM

Többször szembe jött már velem a Facebookon ez a kép a kávéfőzővel és bögrével, rajta a kérdéssel: „Ha ma reggel együtt kávézhatnál Jézussal, mint mondanál neki?” De most, így közvetlenül Húsvét után egészen új értelmet nyert a kérdés. Mert Jézus feltámadt, valóban feltámadt! Jézus él! Megtehetem, hogy a reggeli kávémnál, teámnál időt töltök vele. Ahogyan megfogant bennem ez a gondolat, egy ismerős dallam kezdett dalolni a fejemben. Először nem is értettem honnan jön. Az ének szövege is egykettőre eszembe jutott. Elmesélném neked… Hát igen, én erről beszélgetnék veled ma is, mint ahogyan sok ifin, zenei táborban és Szélrózsán is énekeltem a dalt:
Elmesélnéd nekem a világ titkait,
a szemek fényét a tüzekben,
a szeretet könnyeit.
Elmesélnéd nekem, hogy mennyit ér a szó,
hogy hány kanál a tenger, s az ember mire való.
Elmesélnéd nekem a gyermek csodáját,
s az emlékező sírköveket,
a Holdfogyatkozást.
Csak telepedj mellém Istenem…
Elmesélném neked a zsákutcáimat,
a dicsőséges perceket, a nagy futásokat
Elmesélném neked, a sírós álmokat,
a szíveket és kezeket, s hogy láttam csodáidat.
Elmesélném neked, hogy ébredni nagyon jó,
hogy ráncokat írnak a percek, s hogy mégis itt vagyok
Csak telepedj mellém Istenem…
(Zarándokének 96.)
NYISSZ/lilla

 

SZÁZHÚSZ - HÚSVÉT

AB: Itt van a reggel újra eljött

Feltámadott és fénye megnőtt
Csillog a cipő, az ing, s nyakkendő
Katona lesz, hogyha megnő

Ólomlábú, szikla szívű
Forrón ölelő, erős hitű
Látja benne a jövőt, s a múltat,
De most van itt és most kopogtat

Locsold meg újra a száraz virágot
Emlékezz rá, hogy tavaly virágzott
Türelmed szép rózsabokra
Meghálálja, s kihajt újra

Szerelmük szép rózsa bokra
Illatos harmat a zárnak a nyitja
Türelme meghozza majd virágát
Addig is fokozza kíváncsiságát

Közel a lány, de távol a csókja
Nem segít most a fiú bókja
Várnia kell szép aggodalommal
Hisz megkapja őt majd, de nem azonnal.
NYISSZ/bálint

 

SZÁZHUSZONEGY - FELTÁMADÁS

Hogy mi a feltámadás? Hát ez. Takács Károly a 48-as londoni és az 52-es helsinki olimpia aranyérmes sportlövője. Alapvetően jobbkezes volt, de balkézzel nyert kétszer olimpiát. Egy szerencsétlen baleset folytán elvesztette a jobb kézfejét, de nagyon hamar átszoktatta magát balkézre. Így lett a világ legjobbja. Felrobbant egy gránát a kezében, de ez nem vetette vissza, hanem újabb motivációt adott számára. Fel lehet-e állni reménytelen helyzetből, van-e remény a vesztesnek, annak, aki rosszkor rossz helyre született? Most mi sírunk és panaszkodunk, hogy az európai keresztyénség a végét járja. De a feltámadás hit nem azt jelenti, hogy elhiszem, hogy egyszer régen Jézus feltámadt, hanem, hogy ez most is valóság lehet. A győzelemhez először tudomásul kell venni a vereséget. Takács Károly az én feltámadásom. Azonban mielőtt bárki félreértené, a győzelem nem jelenti azt, hogy bárkit is le kellene győzni, sárba kellene taposni, vagy fel kellene robbantani, ki kellene átkozni. A győzelem felállást jelent, méltóságot. A feltámadás ennek az ünnepe.
NYISSZ/óz

 

SZÁZHUSZONKETTŐ - NAGYSZOMBAT: REMÉNY A POKOLBAN

Nagyszombat nagy nap.
Mert,
az elhagyatottság napja.
a csend napja.
a magány napja.
a megdöbbenés napja.
az értetlenség napja.
a csalódottság napja.
a mélység napja.
a sötétség napja.
Hiszen Jézus a poklokat járja. Veled és velem. Minden bűnössel, egyen-egyenként. A végtelenül elhagyott és magányos Isten nélküliséget éli át, mely időről-időre mindannyiunk életében jelen van. Talán ez a világ egyik legnagyobb paradoxona. Hogy Isten még az istennélküliségbe, a kiüresedésbe, az elhagyatottságba, a magányba is elkísér. Elkísér, hogy hordozza ezen az úton a szabadulás reményét akkor, amikor mi képtelenek vagyunk rá. Jézus velünk járja nagyszombaton a poklot, hogy legyen, aki tudja, van kiút. Hogy legyen, aki majd megmutatja, merre van az a bizonyos következő kijárat, mely a sírból, a mélység útjáról az örök élet felé vezet. Számomra ezért nagy ez a szombat.
NYISSZ/réka

 

SZÁZHUSZONHÁROM - EGY NAPBA SŰRÍTVE

Két évvel ezelőtt ezen a napon "Gyimőcsótóról" posztoltam:https://www.facebook.com/szelrozsaatya/photos/pb.617691454945600.-2207520000.1458814901./643304282384317/?type=3&theater
Ma pedig megvalósult az, ami utoljára 2005-ben volt, és a mi életünkben már nem is lesz, hogy egy napra esik a Megváltó születésének bejelentése (Gyümölcsoltó Boldogasszony) és Nagypéntek. Egy barátom jóvoltából (köszönöm, Gábor) került elém John Donne 'Annunciation and Passion' c. verse (sajnos csak angolul:http://www.luminarium.org/sevenlit/donne/annunciation.php) 1608-ból, amely csodálatosan összeköti Mária igenjét Isten igenjével. Az első befogadja a leendő Messiást a méhébe, a másik pedig bevégzi a megváltást a kereszten. A kezdet és a vég. Krisztus földi életének első pillanatától az utolsóig egy napba sűrítve. MA.
NYISSZ/atya

 

SZÁZHUSZONNÉGY - NAGYCSÜTÖRTÖK

Tetőznek az események. Nemcsak a világban. Hanem az emeleti teremben. Aztán a Gecsemáné kertben, aztán Kafajás udvarán. Vagy éppen a kocsárdi váróteremben. Vagy a soltvadkerti tóparton. Az utolsó Szélrózsa egyik utolsó mozzanatában. A számomra nagyon-nagyon kedves úrvacsorai képen. Amikor a világ legtermészetesebb módján vesszük azt, ami Nagycsütörtökön szereztetett.
"Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak...
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon." (Dsida Jenő: Nagycsütörtök)
Itt meg ugyanez Török Máté gyönyörű zenéjével:https://www.youtube.com/watch?v=7rLq6H68YSY Tartalmas ünnepet!
NYISSZ/atya

 

SZÁZHUSZONÖT - IDELŐJETEK!

Tisztában voltam azzal, hogy ha "leundoromozok" valakit, annak viselnem kell a következményeit. Ennek ellenére csak privátban jött néhány lesajnáló/kioktató vélemény, pedig a 2.0 megengedi itt a falon való kommentelést is, amire bátorítok is minden olvasót.
Főleg azért, mert ma ugyanazzal folytatom, amivel tegnap abbahagytam Trumpnál, hogy ugyanez a negatív érzés kerít hatalmába akkor, amikor meglopva érzem magamat szabadságomban a tegnapi brüsszeli robbantások után. Gyűlölöm, amikor azt akarják elhitetni velem, hogy nem utazhatok, nem mehetek tömegrendezvényre, nem dönthetek szabadon. Pedig látszólag éppen ezt akarták elérni. És újra elérték. Félelmet keltenek olyan emberben is, aki ismerni sem szeretné ezt az érzést. Hiszen az EU központjának repterén nemcsak a becsekkoló pult robbant fel körülötte jónéhány áldozattal, hanem talán szimbolikusan a szabad világba való "becsekkolást" is gyászolhatjuk egy kicsit... Tudom, lehet vitatkozni arról, hogy szeretnénk-e annyira szabad világot, mint "azunió", de ha leegyszerűsödik erre a két alternatívára, akkor én azt mondom, hogy igen, én szeretnék. És most itt Nagyhét közepén ezt gyászolom.
NYISSZ/atya

 

SZÁZHUSZONHAT - POLITIKA

Még két éve megígértem, hogy politikát nem hozok erre az oldalra, bár akkor is elengedhetetlen volt néhány személyes reakció az ukrán válságra, a magyarországi választások körüli kiskorúsításra, ill. az idegengyűlöletre.
Most is azt érzem, hogy szólni kell. Távolinak tűnik, és mondhatjuk, hogy nincs valódi közünk hozzájuk, de nem lehetünk annyira vakok, hogy azt gondoljuk, nem számít, ki az Egyesült Államok következő elnöke. Egy világfaluban élünk, ahol mindennek van következménye mindenre, bármennyire is szeretnénk minél jobban izolálni magunkat. A mostani amerikai elnökjelöltek között pedig nagyon egyszerűen találunk olya(noka)t, akinek megválasztása esetén kevésbé lehetünk nyugodtak. Többször mondtam azt is, hogy nem szeretem a félelemből meghozott döntéseket, de itt valamit tenni kell.
Ez a képen szereplő republikánus elnökjelölt eddig hengerel, és talán ez a legijesztőbb a történetben. Mindezidáig úgy néz ki, bejön ennek a milliárdosnak, hogy tájékozatlanságát megfelelő mértékű bunkósággal társítja, miközben rendre jó érzékkel választja ki, mely témákhoz kell hozzányúlni (bevándorlás, külkereskedelmi deficit, kínai és orosz kapcsolat, stb). Ezzel tudja legkönnyebben megszólítani a mindannyiunkban ott rejtőző sátánfajzatot. Ellenkezést szít, és azt mondja, hogy ő mindenkit szeret, verekedésre sarkall, majd felveszi a megmentő szerepet, gyűlöletbeszédet folytat és mártírt játszik. Nem ezt csinálja a szétdobáló (diabolosz) is?
Ilyenkor nagy erővel próbálom magamat meggyőzni, hogy ő is Isten gyermeke, de hihetetlenül nehéz legyőzni azt az érzést, hogy igazából mennyire undorodom tőle, mint embertársamtól.
Ja, és milyen jó, hogy lehet Amerikáról írni, és nem kell Magyarországról.
NYISSZ/atya

 

SZÁZHUSZONHÉT - VIRÁGZÓ GYÜMÖLCSFÁK

Izgalmas napok vannak mögöttünk.
Virágvasárnap, Föld Órája és a csillagászati tavasz beköszönte után ma nagyhétfő. Úgy tűnik zsákban van a meleg is és ráadásul szépen virágoznak a gyümölcsfák.
Mindig is lenyűgözött a gyümölcsfák tavaszi virágzása. Ahogy Nóé a szivárvány jelét kapta, úgy azt érzem a gyümölcsfavirágzás is azt szimbolizálja, hogy a Teremtő a sorozatos hülyeségeink ellenére sem hagy magunkra minket. Mindig újra kezdhetjük benne/vele, mindig van remény. Ezt szimbolizálja ez a fotó is, ami a szülőfalumban (Tevel), a kertünk végében készült néhány évvel ezelőtt.
Új kezdet a régi alapokon.
Remény és áldás.
Az örökös remény a háttérben (templom),
áldás a munkátokra és az életetekre (virág).
NYISSZ/bálint

 

SZÁZHUSZONNYOLC - AGYTÁPLÁLÁS

Hamvas Béla írja a lusta emberről, hogy a „naplopástól nem ér rá semmire”. Furcsa tapasztalatunk, hogy a gondolat, az agy éppen fordítva működik, mint a test. Ha a testet nem táplálod, éhes lesz, követelni fogja magának azt, ami jár neki. Egyre sürgetőbben és hevesebben jelez, hogy hiányzik az étel. Az agy éppen fordítva működik. Ha nem kap enni, nem is kér. Ha nincs gondolat, nincs hiány sem. A gondolat nélküli ember nem néz úgy a töprengőre, mint a nélkülöző a gazdagra. Nem hiányzik neki a kétely. Sőt, kicsit le is nézi, „minek ezen ennyit agyalni!?”- mondja. De a táplálék súlya is hasonlóan fordított eredményt hoz. A nehéz étel lehúzza, megterheli, eltompítja a testet. Ezzel szemben a szellemet épp a közhely rántja a sárba, a lapos, a szellemtelen bölcselkedés, az üres életvezetési tanácsok, a gyorsan megérthető és megjegyezhető aforizmák. Ellenben, ami megizzaszt, gondolkodásra késztet, az fel is emel, felráz, megelevenít. Mi úgy megyünk a Szélrózsára, hogy nem kikapcsolódni, valamiről leválni, „stand by” állapotba kerülni akarunk, hanem az áldás súlyos szavaival felemelkedni.
NYISSZ/óz

 

SZÁZHUSZONKILENC - KUTYA ÉS SZALONNA

Talán nem túl szép dolog, de a magam részéről kedvelem a skatulyákat és a sztereotípiákat.
Mert a hétköznapok sűrűjében sokszor jó támpontoknak bizonyulnak. Keresztény, konzervatív, evangélikus, liberális, hippi, manager típus, melegbarát, nemzeti érzelmű, punk, naiva, sztáralkat…és még sorolhatnám azokat a jelzőket, amik alapján tájékozódni tudunk vagy szeretünk.
Ezeknél a „támpontoknál” csak azt szeretem jobban, amikor magam vagy mások ki tudunk lépni abból az árnyékból, amit ezek a skatulyák jelentenek.
Amikor képesek vagyunk önállóan értékelni a családi és társadalmi neveltetésünk pozitív és negatív hozadékait. Amikor ki merjük dobni, ami gátol, ami nem hozzánk tartozik, és merjük vállalni azt, amitől többnek, jobbnak, istenibb képmásnak érezzük magunkat. Hiszen egyes szerepeket felvéve, másokat eldobva hitelesebb emberré válunk.
A fenti képen Chrese Evans, Sztálin elvtárs unokája látható, amint egy szerepjáték során Tank Girl, 80-as évekbeli képregény figurát eleveníti meg. Chrese-ről sem e fotó, sem élete alapján senki meg nem mondaná, hogy bármi köze lenne a diktátorhoz vagy annak örökségéhez. Talán jól is van ez így.
Mert, minden skatulya, amit magunkkal hozunk, vagy magunkénak érzünk ideig-óráig, csak viszonyítási alap. Alap ahhoz, hogy bármikor lehessünk kutyákból szalonnák.
NYISSZ/réka

 

SZÁZHARMINC - WIN-WIN

Ma Tízek-ülésen folytattuk a nyári találkozó előkészítését, és ahogy közeledünk az esemény felé, egyre több szál indul meg, ami természetesen jó eséllyel képes arra, hogy egy másik már ott lógóba vagy éppen feszülőbe beakadjon, és aztán jól összegobozódjanak. Egyre nehezebb az olyan szituációkat megtalálni, ill. olyan döntéseket meghozni, ahol igazi win-win helyzet van, azaz mindenki nyer.
Mondhatnám, hogy számomra ez a kép ilyen, de azért mégis van egy kis fura érzésem, hiszen jön majd egy következő nap is, amikor kedves apatársam már nem lesz annyira boldog a kifestett körmeitől, még ha éppen itt néhány órára (?) mindenki számára megnyugtató helyzet is kreálódott.
Az az álmom, hogy nem feltétlenül kell a jó időtöltéshez lemenni kutyába (ld. körömlakk-terror), hanem születhetnek olyan döntések is, amelyek a következő nap felkeltével is win-win helyzetnek tűnnek.
NYISSZ/atya

 

SZÁZHARMINCEGY - VÁLTÓFUTÁS

!!!Vigyázat, műhelytitok!!!
Az az igazság, hogy nagyon élveztem ezt az elmúlt öt napot, amikor nem nekem kellett megírni a posztot, hanem csak olvasgatni barátaim írásait. Az "újratöltésnél" láthattátok, hogy ez most néha bizony így lesz. Egy nem feltétlenül kiszámíthatatlan ritmusban fogják követni ezek most így egymást... atya/réka/óz/bálint/lilla/sg/atya/
Azt viszont álmomban sem gondoltam volna, hogy amikor ma újra rám kerül a sor, akkor a tegnapival úgy kapok végszót G-től, hogy akkor sem klappol jobban, ha összebeszélünk smile hangulatjel
Ugyanis a kép és a cím már a múlt héten kiválasztásra került mára, a szöveg persze még nem. De a tegnapi margitszigetes futós poszt után ezeket a váltó kezeket látni nekem elég klassz! Mert egy kicsit a Szélrózsás utunk is erről szól. Hiszen Ózék kitalálták, Imsit neveztük először atyának, amit Sankó vett át tőle, aztán G kétszer, aztán most már harmadszor én dobhatok. Tök jó tudni, hogy ugyanazon a pályán futunk, és amíg a váltóbot ki nem esik a kezünkből, amíg figyelünk egymásra, amíg érezzük egymás ritmusát is, amíg tudjuk, hogy honnan kapjuk az erőnket, addig talán nincs gond.
NYISSZ/atya

 

SZÁZHARMINCKETTŐ - NYUGALOM

A „szigetkör” futótávban mérve pontosan 1/8-ad maraton. Az új rekortán pálya a puszta létezésével is mozdulásra, aktivitásra, erőbedobásra serkent. Ki kell próbálni, végig kell futni, tiszteletben tartva a távot, megtalálva a saját tempót. Azt hiszem, éppen ezért szeretem. 30-40 perc, amikor az aktuális egyensúly magától beáll. Minden erőlködés, minden külső nyomás nélkül. A város állandó, sohasem lecsengő feszültségével szemben csak a vér lüktetése, a pulzus ritmusa, a föld, a víz, a növények illata, a reggeli fények vagy éppen az esti pára, a ruhám ujján bebújó tavaszi hideg. Ez nem áttételes, virtuális valóság. Igazi tapasztalat. Már nem az a motiváló erő, hogy meglegyen az 1517 km jövő októberig. (Persze meglesz :-)) Hanem éppen a mozgás, a változás valóságos "nyugalma".
NYISSZ/sg

 

SZÁZHARMINCHÁROM – KOKÁRDA

Ünnep van. Nemzeti ünnep. Kokárdát tűzünk. Kokárdát, ami kifejezi a tiszteletünket közös ünnepünk, nemzetünk, hőseink iránt. Mert emlékezünk.
Szeretem a ma kokárdáit, szeretem benne, hogy mer sokféle lenni, el mer térni a hagyományostól. És szeretem benne, hogy a „hagyományos” is sokféle; van, hogy „olaszos”, mert Szendrey Júlia a forradalom hevében fordított sorrendben varrta össze Petőfiét. Belül volt a zöld szín, és ez terjedt el, vált összekötő közös nemzeti emlékünké. Van, hogy helyes a sorrend, mint a nagymamám által horgolt kokárdákon, amit a lányaim ünneplőjére tűztem az ovis ünnepség előtt, ez a kokárda rá emlékeztet, és ahogyan tanította a lányoknak a magyar zászló színeit a kokárdán mutatva. Az én kokárdám idén egy piros-fehér mintás, zöld leveles rózsa. Talán nem is mindenki gondolja róla, hogy ez kokárda, nekem még is fontos, napok óta hordom, és emlékezem az ünnepre. Te viselsz ma kokárdát?
NYISSZ/lilla

 

SZÁZHARMINCNÉGY - π-VILÁGNAP

Azon megtiszteltetés ért, hogy első posztom éppen 03.14-én írhatom, tehát adódik a köszöntés: Isten éltessen drága öreg π smile hangulatjel Élj még sokáig, mondjuk a végtelenségig.
A bonyhádi evangélikus gimnáziumban eltöltött 6 szép év, azon belül is az 5 év matek fakultáció, majd később a közgáz matekóráinak emlékére kár lett volna kihagyni ezt a csodás ünnepet. Vannak gimnáziumok, ahol a π - világnapot tényleg megünneplik (pl. Szentendre ref. gimi :))
Sorsszerű, így volt megírva, mondhatnák azok, akik szeretnek mindent mindenbe bele látni. Persze lehet, hogy igazuk van, ki tudja. Nem szeretném túlragozni a π-világnapot, akit érdekel Wikipédián mindent megtalál róla és a képen látható PItéről is, viszont az mégiscsak vicces, hogy Einstein éppen ezen a napon született...
Én tényleg nem tudom, hogy mikor jelez Isten és mikor vannak csak véletlen egybeesések. Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy Einstein születésnapja és a 03.14. között túl nagy összefüggést kellene keresni, Istennek is lehet humorérzéke smile hangulatjel, de pl. Jónásnál sorsot vetettek és hát mégiscsak az alapján dobták ki a hajóból. És persze lehetne még ilyen példákat keresni. Néha elgondolkozok azon, hogy mennyivel egyszerűbb lenne, ha mindig mindent így lehetne eldönteni: "Kedves Isten, ha fej, akkor jobbra megyek, ha írás, akkor balra, mutasd az utat, dönts Te!"
Amikor az első vizsgaidőszakomhoz értem 2007-ben, akkor sokszor megfordult a fejemben, hogy ott hagyom a szakom és valami másba kezdek. Rengeteg csalódás ért, nem jöttek be a számítások, végül volt egy kemény UV-m éppen analízisből, ami vízválasztó volt. Úgy voltam vele vizsga után, hogy "Édes Istenem, ha nem lesz meg, akkor ott hagyom a sulit (mondván azt látod helyesnek) és kezdek valami mást. Ha sikerül, akkor csinálom tovább." 50 volt a ponthatár, én pedig a dolgozatomon azt láttam, hogy 46+4 pontot kaptam, azaz elégséges. 10-ből 9 tanár valószínűleg megbuktatott volna a vizsgán, mint ahogy a csoporttársaim egy jó részével történt is, de én mégis átmentem, és azt hiszem fentről akkor ezzel azt jelezték, hogy ne hagyjam még ott. Azt gondolom, hogy vannak az ember életében Istentől kapott jelek, mégha nem is vagyok 100%-ig biztos abban, hogy az akkor tényleg jel volt. [Statisztikailag szerintem simán kimutatható lenne, hogy a vizsgaidőszakokban szignifikánsan megnő az istenélmények a száma :D]. Hiszem azt, hogy időnként kapunk jeleket, útmutatást. Persze félek is tőlük, mert sokmindent könnyű félremagyarázni, bele látni. Erre csak egy gyógyírt, tudnék javasolni: elsősorban ne a jeleket keresd, hanem higgy, bízz, imádkozz és tedd meg ami tőled telik. Minden egyéb megadatik majd Neked.
NYISSZ/bálint

 

SZÁZHARMINCÖT - DÉZSAVÜ

AVAGY CSÖBÖRBŐL VÖDÖRBE
Nem egyszerű megítélni a keresztyénséget, benne a keresztyén embereket, köztük magamat, mert folyamatosan mást és mást hallunk, de mást is érzünk. Egyszer arról beszélnek nekünk, hogy csak eszközök vagyunk, haszontalan szolgák, máskor meg arról, hogy nekünk kell vinni az örömhírt, hogy mindenki értse meg, hogy ez az út a lehető legjobb. Hirdetni és átélni a kegyelem erejét, de azért ne bízd el magad, mert nagyon bűnös vagy. A mi urunk az egyetlen, a legnagyobb, de mégis sokszor a lesajnáltak között vagyunk. Most akkor mekkora is vagyok? Újra bűnösen kicsi, vagy épp bűnökkel dicsekedve megtérten nagy? Sokan vagyunk vagy kevesen, világvallás vagy kisebbség? Ki méri meg szavainkat és dalainkat, ki fogja megmondani, hogy hány pontot ér az egész, ki lesz a zsűri? Te vagy én? Saját magam felett mondott ítéletem sokszor lesújtóbb, mint az ellenségeimé. Számomra felszabadító gondolat, hogy az ítélkezést Jézus kiveszi a kezünkből, nem csak a mások felett való ítélkezést, hanem a magam felett mondott ítélkezést is. Nem kell magyarázkodás, felmentés és depresszió között ingázni. Nem kell túlszínezni bűneinket, hogy annál nagyobb legyen a megtérés kontrasztja.
NYISSZ/óz

 

SZÁZHARMINCHAT - KALAND

Kubiszyn Viktor író barátommal immár két hónapja járjuk az országot a Preventív Trip/ Oroszrulett Drogprevenciós Turné keretében, hogy az idei Szélrózsára (is) előkészülve, tabuk nélküli interaktív előadásokon találkozzunk evangélikus középiskolákban tanuló fiatalokkal. Beszélgetünk a különböző legális, illegális kábítószerek használatáról, a fogyasztás zsákutcáiról, a problémás használatból vagy a függőség állapotából való szabadulásról –mindezt keresztény szemmel.
A turné januári kezdetekor voltak ugyan elképzeléseink arról, mi vár ránk, mit adhatunk a fiataloknak, és mit kaphatunk tőlük, de az élet mindent felülírt. Isten mindent felülírt. Ezen a héten öt város öt iskolájában jártunk. Több száz diákkal találkoztunk. Most érezzük igazán, mennyire fontos is ez a jelenlét egyházunk, a Szélrózsa és személyes életünk szempontjából is. Hiszen ezeken a nyílt és mélységesen őszinte beszélgetéseken óriási falak omlanak le a fiatalokban, mi pedig számtalan élettörténettel, váratlan élménnyel gazdagodunk alkalomról alkalomra.
Óriási kihívás ez mindkettőnknek, hiszen sokszor jóformán azt sem tudjuk, az ország melyik szegletében vagyunk, fizikai határainkat feszegetjük ezzel a zaklatott életritmussal, mégis érezzük, hogy Isten velünk halad ezen íz úton, és óriási öröm, hogy az eszközei lehetünk.
Ez most életünk kalandja, és végtelenül hálásak vagyunk érte.
Hiszem, hogy a júliusi Szélrózsa sok tekintetben hasonló élmény lehet a Mátrába érkezők számára. Óriási kaland, melyről csak sejtéseink lehetnek. De az alatt az öt nap alatt Isten minden képzeletünket felülírja majd. A programok adta impulzusok, a személyes találkozások öröme, a Szentlélek által átjárt hegyi levegő olyan élményt adhat számunkra, melyet életünk egyik legizgalmasabb, legértékesebb kalandjaként tartunk majd számon.
NYISSZ/réka

 

SZÁZHARMINCHÉT - SOHA?

Never say never!
Soha ne mondd, hogy soha!
Soha ne mondd, hogy késő. Persze nem tudok igazán semmit erről a néniről, csak azt, amit látok. És itt én harmóniát látok. Mindenben. Mindenestül. Falvédőstül, harisnyástul, otthonkástul, fejkendőstül, pengetőstül.
Azt is látom, hogy kapcsolódik. Nemcsak a hangszerhez. Odaképzelem a kép másik oldalára az unokáját v. dédunokáját. Azt, aki lehet, hogy a kezébe adta a hangszert. És megszólaltatja. Mert sohasem késő kipróbálni, elkezdeni valami újat.
Ezt a reményt mutatja nekem ez a kép. A sohasemkéső reményét.
NYISSZ/atya

 

SZÁZHARMINCNYOLC - ÉG ÉS FÖLD

Fatalin Helga, a nyári Szélrózsa házigazda lelkésze köszönt el tőlünk úgy az előtalálkozón feb. 20-án, hogy "gyertek el oda, ahol a föld és az ég összeér".
Mert a Mátrában ez történik. Mint ahogy talán ezen a képen is (egy másik hegyen).
Meg ahogy hiszem, hogy nyáron is fog.
Nemcsak a pára és a köd, vagy a felhő és tűzoszlop (ld. 2Móz 40,38), hanem a világ és az egyház, a fiatal és idősödő, a kérdések és válaszok, a hívő és kereső, a kegyes és kegyetlen, a fundamentalista és liberális, a geológus és teológus, az ó és az új, az érett és éretlen, a véges és végtelen, a szent és profán, a klerikális és a laikus, a ...
Összeér. Találkozik. Interakcióba lép. És valami új születik.
NYISSZ/atya

 

SZÁZHARMINCKILENC - REJTVÉNY

Ajtókat képzelek magam elé, amelyek meghatározták életemet.
Sorolok néhányat a teljesség igénye nélkül, de jó becsukott szemmel elképzelni egyiket-másikat, megállni előttük, és elgondolkozni, hogy vajon be akarok-e lépni rajtuk újra.
Biztatlak, kedves Olvasó, hogy képzeld el saját fontos ajtóidat, előttem a következők jelentek meg:
- vasegerszegi lakásunk bejárati ajtaja, amihez először volt kulcsom
- a sárvári Tinódi Gimnázium kapuja, aminek kilincsét 4 évig koptattam
- a teológiai kollégium 210-es szobája
- chicago-i lakásom hátsó bejárata, ahol az agresszív mókusokat kellett távol tartani
- Andreával első közös lakásunk egy kőbányai társasház 2. emeletén
- indiai házunk forgógombos bejárata az erdő szélén
- soproni lakásunk ajtaja egy folyosó végén, ahova gyermekeinket hazahoztuk
- a Líceum berregésre nyíló kapuja
- a harkai nagy barna fakapu
Mindegyiket nyitottam finoman és büszkén, mérgesen és sietve, szomorúan és örömmel, tét nélkül, és alaposan átgondolva.
Nem tudom, hogy ez itt a képen melyiknek a zárja, talán épp azé, amelyen valaki kopogtat. Éppen ott, ahol vagy. Mondjuk a Názáreti. Nálam. Meg talán Nálad is. Kinyitási terv betölt!
NYISSZ/atya

 

SZÁZNEGYVEN - NŐNAP

Ugye, nem?
Ugye, nem?
Ugye, nem?
NYISSZ/atya

 

SZÁZNEGYVENEGY - FAIR PLAY

Járok egy pszichodráma vezetői csoportba, ahol az elmúlt alkalommal "behúztam a székemet". Ez azt jelenti, hogy bejelentkeztem játékra egy olyan témával, ami mostanában kifejezetten érint. Ez pedig az a fránya hipermódon kifejlett igazságérzetem.
Három példát is hoztam, egyet a politika, egyet egyházunk, és egyet a sport világából, itt most csak ez utóbbit osztom meg (köszönet érte Sz. Jánosnak): http://www.origo.hu/…/20160302-a-krim-kezicsapata-kolcsonad…
Az az igazság, hogy kiakadtam. Egyszerűen nem tudom látni benne a fantasztikus ötletességet, a hihetetlen talpraesettséget, és a mindeneket felülmúló kreativitást. Talán azért nem, mert nálam a törvényesség mellől nem hiányozhat az erkölcs. Nem egyszerűen az fontos, hogy a meghozott döntés megfelel-e a jogszabályoknak, hanem hogy azzal átlépek-e egy olyan határt, ahonnan már nagyon nehéz visszajönni és hitelesnek maradni. Szerintem a fent említett kézilabdacsapat vezetői átlépték ezt a határt. A(z itt nem idézett) politikai és egyházi szituációban is ez az érzésem. Hogy igazából nem én kaptam a torkomba azt a bizonyos ütést, de valamiért úgy éreztem, mintha én kaptam volna.
Végül a csoportban nem játszottam, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi "jött volna ki belőle(m) a színpadon", és miért is zavar ennyire a legális sportszerűtlenség.
NYISSZ/atya

 

SZÁZNEGYVENKETTŐ - SZÖVETSÉG

Ma vasárnap van. Az Úr napja. Vagy Úrnapja.
Amikor emlékezünk.
Szövetségre, szövetségkötésre.
Óra. Újra. Özönvízre és megváltásra.
Az egyiknek itt a jele. Bevallom, teljes szivárványt még nem láttam, köszönöm ezt a képet. A 360 fok sokmindent jelenthet. Teljességet, egységet, inkluzivitást, a befogadó mindenséget, az ünnepet. Mert ma vasárnap van.
NYISSZ/atya

 

SZÁZNEGYVENHÁROM - FÉRFIAKNAK

Ajándék
Narkotikum
Túldimenzionált
Idealizált
Derengő
Ezer
Próba
Rítus
Eredmény
Siker
Szabadság
Zene
Álom
Nincs
Sok

Ugyanaz a másik nem számára... kezdőbetűkből. Mert bollazsúnak igaza van. Cheers, Uraim!
NYISSZ/atya

 

SZÁZNEGYVENNÉGY - NŐKNEK

Ajándék
Narkotikum
Túldimenzionált
Idealizált
Derengő
Ezer
Próba
Rítus
Eredmény
Siker
Szabadság
Zene
Álom
Nincs
Sok

Ha összeolvasod a kezdőbetűket, megtudod, hogy mit is ábrázol ez a kép a nők számára.
Ezek után lehet tippelni a holnapi poszt címére.
NYISSZ/atya

 

SZÁZNEGYVENÖT - KONTEXTUS

Gyűlölöm a kiragadott mondatokat.
Ki nem állhatom, ha valaki bármilyen szövegkörnyezetből kiemelve idéz valamit, hogy aztán a saját érvelésének igazolásához felhasználja.
Ugyanígy nem gondolom, hogy a Bibliát lehetne olvasni kizárólag felcsapásszerűen, és aztán direktben összekötni a mondatokat. Hiszen mi van akkor, ha valaki elolvassa először Mt 27,5b-t, amely így szól: "...ment és felakasztotta magát." Majd rögtön utána elolvassa Lk 10,37b-t: "Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj!" wink hangulatjel
És igen, jöhet az abszolút fals értelmezést ha lehet, minél hangosabban és meggyőzőbben a világba kiáltani: a Szentírás arra biztat, hogy legyél öngyilkos... Ugye mindenki érzi a helyzet abszurditását?
Természetesen tudható, hogy az első Júdásra vonatkozik, a második az irgalmas samaritánusra, éppen ezért a kettőnek semmi köze egymáshoz. Akkor sem, ha azt gondoljuk, hogy ez valami általunk (!) kitalált elméletet milyen fantasztikusan igazolna, és autoritást tenne mögé. Isten igéjének üzenete valami egész más...
Ugyanez érvényes természetesen vizuálisan is, köszönet érte a karikaturista Tangonak! Így higgyünk a szemünknek is, és ne ítéljünk elsőre. Ma így szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy maradjunk gondolkodó, és nem ítélkező emberek, hanem legyünk készen kérdezni, és ismerjük meg mindig a (szöveg)környezetet, a kontextust.
NYISSZ/atya

 

SZÁZNEGYVENHAT - VIKTOR

A 2012-es VOLT fesztiválon ismerkedtünk meg. Akkor egy ún. ártalomcsökkentő sátorban kértek, hogy beszélgessek vele a Drognapló c. könyvéről. Szerettem a könyvet, örültem szabadulásának, és úgy érzem, egymással szemben ülve mikrofonnal a kézben is működtünk.
Aztán hívtuk a '13-as utótalálkozóra, ott már Rékával beszélgetett, az idén pedig - egy pályázattal is megtámogatva - ketten végigturnézzák az egyházi középiskolákat, amely egyben Szélrózsa-promó is!
Ő Kubyszin Viktor, író, filmkritikus. Életéből közel tizenöt évet szentelt „drogkarrierjének”. A heroinnal és kannás borral átitatott közel másfél évtizedes út következő állomása a reformátusok Ráckeresztúri Drogrehabilitációs Központja lett, ahol nem csak függősége aktív szakaszát hagyta maga mögött, hanem Istenre is rátalált. Azóta három könyve (Drognapló 2011, Foglaltház 2013, Oroszrulett 2015) jelent meg, most ezekkel megy az idei Szélrózsa-roadshow v. az áthallásos Preventív Trip. Köszönjük, Viktor!
A képről még egy megjegyzés: tetszik a fókusz. Szerintem így van jól az éles előtérrel. Viktort ismerve ő is ezt mondaná. Az egyik legemlékezetesebb múlt szombati mondata - amit egymásnak mondtak a gyógyuló, saját maguk körüli körforgásból szabaduló anyagosok - alá is támasztja ezt: "Egy az Isten, Tesó, és az nem te vagy!"
NYISSZ/atya

 

SZÁZNEGYVENHÉT - LÁTHATÓAN

láthatóan jófej
láthatóan nagy test
láthatóan kisszakáll
láthatóan nagy a szív
láthatóan félkopasz
láthatóan füle van
láthatóan kéksárga
láthatóan piros is
láthatóan vetkőzik
láthatóan öltözik
láthatóan előtal-
láthatóan -álkozik
láthatóan megmondja
láthatóan megkérdi
láthatóan superman
láthatóan szupernem
láthatóan Balázs bá'
láthatóan evangél-
láthatóan -ikus
LÁTHATÓAN EVANGÉLIKUS
NYISSZ/atya

 

SZÁZNEGYVENNYOLC - OSZKÁR

Ezt ma nem nagyon lehet kihagyni: "Az emberiség legsötétebb óráiban is van bennünk egy belső hang, ami segít embernek maradni. Erről a reményről szól ez a film." - ezekkel a szavakkal köszönte meg Nemes Jeles László ma reggel az Oscar-díjat, amit a Saul fiáért kapott.
Gratulálunk, örülünk! Ma jó magyarnak lenni!
Ha valaki tud hozzá kontaktot, szívesen meghívnánk a nyári Szélrózsára.
NYISSZ/atya

 

SZÁZNEGYVENKILENC - ELŐTALÁLKOZÓ

Múlt szombaton tartottuk a nyári Szélrózsára felkészítő előtalálkozót. Tisztában vagyunk azzal, hogy egy napba nem nagyon lehet belesűríteni a fesztiválhangulatot, hiszen annak sok más mellett alapfeltétele a reggeli álmos kelés és az éjszakába nyúló beszélgetés, de hiszem, hogy nem volt haszontalan ez a nap, sőt!
Íme néhány entitás, amelyek fontosak voltak február 20-án Aszódon:
- megismert(ett)ük az idei logót (ld. Zoli mögött), amelyet nagy örömünkre sokan dicsértetek
- a hívással megmozgattuk talán egy kicsit a régiót, és az észak-pesti egyházmegye fiataljainak nagyon örültünk, reméljük, nyáron is találkozunk sokakkal
- hallgathattuk a CD-kiadásra készülő Szélrózsa Band-et, remek saját szerzeményekkel, köztük a pörgős refrénű mottó-dallal
- hallgathattuk a nyári záró istentiszteletre készülő Tamás-mise csapatának zenekarát, a sokszínű Liftet
- hallhattuk a közönségre nagyon ráhangolódó Kardos-Horváth Janót, aki most egy szál gitárral érkezett, nyáron pedig zenekarával, a Kaukázussal jön zenélni
- hallhattunk egy nagyon hiteles áhítatot a szekszárdi Sefcsik Zolitól személyes példákkal, tiszta evangéliummal:https://www.youtube.com/watch… (itt egyébként a többi videót is megtaláljátok)
Ezeken kívül több szociálisan érzékenyítő workshop, közösségépítő alkalom, alkotás, sport, interaktív kiállítás szerepelt a programban, és természetesen a találkozások
Mert a Szélrózsának ez az egyik lényege.
NYISSZ/atya

 

SZÁZÖTVEN - ÚJRATÖLTVE

Öt hónap.
Ennyi, nem több.
A szökőév miatt pontosan ennyi van hátra a nyári Szélrózsáig.
150 nap, vagy inkább százötven. Így betűvel kiírva, ahogyan mostantól bizony minden nap újra megjelenik itt egy-egy bejegyzés. Egy kép és egy rövid írás. Százötven napon keresztül. Aztán ahogyan elfogyott a centi (akinek nincs meg, kérdezze meg édesapját, keresztapját a sorkatonai szolgálat örömeiről), találkozhatunk 2016. július 27-én a 11. Szélrózsán. A 20 éves születésnapon. Vagyis a húsz évesen, ha már stílusosak akarunk lenni. Kétezer-tizenhat július huszonhetedikén a tizenegyediken wink hangulatjel
Útjára indítjuk tehát újra ezt a blogot, a többes számot pedig az indokolja, hogy nem egyedül fogom írni végig. Tízek-társaim segítenek benne, így majd mindig figyeljétek az aláírást. Hetente 1-2, azaz egy-két írásnál az immár megszokott 'nyissz' után ott lesz a szignó. Így hát, kedves Szélrózsások, olvasásra fel, várunk ide Benneteket mindennap, hogy aztán Ti is tudjátok tetszikelni, osztogatni, kommentelni, hogy ezzel is segítsük egymást a találkozóra való készülésben.
NYISSZ/atya