A már említett jelenetben Németh Zoltán nem találja a Szentírást a pulpituson, és így a gyülekezet felé fordul, mondván, lehet, hogy közöttük van. Valóban: a sorok közül valaki felviszi a színpadra a Bibliát, és így most már nincs akadálya annak, hogy az igehirdető felolvassa a prédikáció alapigéjéül kijelölt szakaszt.
„Nem öncélú dolog volt ám ez a kis jelenet az alapigével: ezzel akartuk érzékeltetni a Szélrózsa a mottójának a súlyát, erejét: Nem itt van, ahol lennie kellene, ahol mindenki várja, hanem ott van: közöttetek!” – magyarázta a dramatikus elem szerepét Németh Zoltán.
Az textus, amiről aztán ténylegesen szólt, Máté evangéliumának 28. fejezetéből a 20. vers volt, amelyben Jézus Krisztus azt mondja: „Íme, én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig!”
„Máté szerint ez Jézus utolsó mondata. A végső búcsúja. Nem tudom hordozzátok-e magatokban valakinek az utolsó, nektek mondott mondatát, mondatait. Az igazi súlyát ezeknek a mondatoknak éppen ez az utolsó jellege, a búcsú adja meg” – fogalmazott Németh Zoltán, mire válaszul a szolgálattevők két rövid dialógussal érzékeltették, milyen kontextusban hangozhatnak el ilyen búcsú mondatok.
„A tanítványok előtt nem kisebb kihívás áll, mint az az életfeladat, hogy hogyan tovább Jézus nélkül – vette vissza a szót a jelenetek után az igehirdető. – Ez egy sokkos állapot volt a számukra! És ekkor Jézus rájuk mosolyog és azt mondja nekik, tegyétek csak a dolgokat, én pedig veletek leszek minden napon a világ végezetéig. Én ezt úgy értelmezem, hogy az evangéliumi történetek, példázatok és tanítások átszövik az életünket, belefonódnak a saját történeteinkbe.”
Majd így folytatta a gondolatmenetet: „De van ennek egy további dimenziója is: Jézusban megvalósult a teremtettség szerinti ember. Amilyenek mi valójában, teremtettségünk szerint vagyunk. Simone Weil írja: minden emberben ott van a szent. Az Isten szentsége. Csak el van bennünk veszve, meg kell találni és le kell tisztogatni. Mindannyiunkban ott él a gyermeki bizalom készsége és képessége Isten, az élet iránt és a felebaráti szeretet készsége és képessége a másik ember iránt. Csak nem vagyunk szabadok rá, nem vagyunk szabadok ebben. Félelmeink, előítéleteink tartanak fogva minket. Mert a gyermeki bizalom és a feltételek nélküli szeretet mindannyiunkban vagy romok alá van temetve, vagy el van zárva valami belső értékmegőrzőbe. A Názáreti Jézus, az »egyetemes ember«, amikor találkozik veled, az emberrel, ezt érinti meg, ezt szabadítja fel benned. Ezt a nagyszínpadot elbontják. És ez így van jól. Mert az Isten országa nem itt van. Az Isten országa közöttetek van! A szabadulást hozó Jézus pedig veletek, velünk marad a világ végezetéig. Ámen.”
A záró istentisztelet liturgiájában az Evangélikus Hittudományi Egyetem hallgatói működtek közre Pángyánszky Ágnes adjunktus vezetésével. Az úrvacsorai liturgiában Fabiny Tamás elnök-püspök szolgált, és a záró áldást is tőle vehették a találkozó résztvevői.
Az istentisztelet végén Szidoly Roland, a Szélrózsát szervező Tízek vezetője mondott köszönetet a Tízek tagjainak, a munkaágvezetőknek és az önkénteseknek.
A záró istentiszteletet itt lehet megtekinteni.
Az ötödik nap képeit itt tudjátok megnézni.
***
Fotók: Fejér Előd, Józsa Vivienn
Videók: Imbrea Olivér, Csutak Zsolt, Petki Milán
Közösségi média: Petki Milán
Élő közvetítés: Kajtár Dániel, Iliás Kristóf